A kártyás gyilkos, aki rettegésben tartotta egész Madridot

Alfredo Galán – vagy ahogy anno a spanyol rendőrség elnevezte – “a kártyás gyilkos” története is megihlette a Netflix sorozatgyilkosokról szóló dokumentumfilmjeit. A kártyás gyilkos című minisorozat 3 epizódban mutatja be a 2003-ban Madridban lezajló eseményeket.  

A kártyás gyilkos  

A találó nevet a rendőrség adta a gyilkosnak, aki Madrid utcáin szedte áldozatait. 2003 januárjában történt az első gyilkosság egy buszmegállóban, a spanyol nagyváros egyik külső negyedében. Az áldozatot közvetlen közelről lőtték le, a holttest lábánál pedig “a kupák ásza” névre hallgató tarot kártyát hagyott az elkövető. Később kiderült, hogy nem a buszmegállós gyilkosságot kell az elsőnek tekinteni. Korábban egy férfit a saját otthonában lőttek le, fia szeme láttára, ám akkor a rendőrség még nem kötötte össze a két esetet. Egyrészt, hiányzott a híres kártyalap, másrészt a hatóságok betudták az akkoriban egyre inkább elharapódzó bűnözési hullám egy újabb tragikus eseményének. A buszmegállóban történtek után egy hónappal újabb kártyás kivégzés történt, azonban nem stimmelt a helyszín, a gyilkos pedig szemtanút is hagyott maga után. A nő, Ana koronatanú lett az ügyben, a média pedig folyamatos jelenlétet biztosított neki, ezzel tulajdonképpen halálos veszélybe sodorva a nőt. A tanúvallomása alapján készült egy fantomkép a tettesről, ami alapján a hatóságok elindították a nyomozást. Ám a következő gyilkosság ismét zsákutcába sodorta őket. Szintén maradt egy szemtanú, akire a gyilkos háromszor is rálőtt, azonban a nő túlélte a sérüléseket, és egy teljesen más személyleírást adott a támadóról, mint a korábbi túlélő Ana. A spanyol rendőrség szinte egyhelyben toporgott, a sajtó a nyakukban lihegett az információért, és ha ez nem lett volna elég, közeledett a választás napja. A madridi lakosság teljes rettegésben élt, így cselekedni kellett. A nyomás hatására a rendőrség pedig óriási hibát vétett. A koronatanút beidézték egy szembesítésre, ahol a nő felismerni vélte a gyilkost, akit ez alapján előállítottak, bár valójában semmilyen más bizonyíték nem szólt ellene. A rendőrség tehetetlen volt, viszont eredményt kellett produkálni a választások miatt.

Egy furcsa véletlen miatt lett meg a valódi gyilkos 

A rendőrség parádés baklövése után egy éjszaka egy erősen ittas férfi sétált be a puertollanoi rendőrségre, ahol közölte, hogy vallomást kíván tenni, ugyanis ő a valódi kártyás gyilkos. A kihallgatás után bizonyságot nyert, hogy valóban minden kétséget kizáróan  Alfredo Galán a keresett személy. Bár a férfi a későbbiekben tagadta a gyilkosságokat, a nála talált Tokarev típusú pisztoly, amivel a gyilkosságokat elkövették, és a többi bizonyíték is mind ellene szólt. 

A kártyás gyilkos esete igazi tanmese 

A nyomozást sok dolog hátráltatta, azonban a hatóságok és a média felelőssége nem zárható ki az egyenletből. Ugyan a rendőrség sorozatgyilkosok esetében protokollá vált profilozói munkáját nagyban megnehezítette, hogy sem a tetthelyek, sem az áldozatok személyében nem volt semmiféle felfedezhető mintázat, mégis komoly felelősségük volt abban, hogy ez az ügy ilyen sokáig elhúzódott. A választások miatti kapkodás vezethetett ahhoz, hogy először rossz embert állítsanak elő. A Madridban akkoriban rendszeressé váló bandaháborúk és leszámolások pedig olyan hétköznapivá tették a pisztoly általi kivégzéseket, hogy a nyomozók nem kezelték kellő körültekintéssel az első ügyeket. A másik nagy mumus pedig az a hatalmas médiafigyelem, ami az egész ügyre irányult. Az újságírók próbálták betölteni azt a szerepet, amit a rendőrségnek kellett volna, azaz a lehető legtöbb információval szolgálni a lakosság számára. Ugyanakkor a túlzott médiahiszti csak további pánikot szült, és hátráltatta a nyomozást. A Netflix dokumentumfilmje mindegyik szegmens képviselőit megszólaltatja a témában, és teljes képet ad arról, mi is történt 2003 első félévében.