A szakasz, a Tőzsdecápák, a Nagy durranás-filmek, a Két pasi meg egy kicsi és számtalan hollywoodi botrány főszereplője nyilvánosan nézett szembe önmagával. Charlie Sheen egy dokumentumfilm kedvéért sokkoló őszinteséggel mesélt az életéről, mutatjuk szerintünk milyen végeredménnyel.
Kinek, mi jut eszébe Charlie Sheenről? Néhányaknak talán a filmjei, ha maradandó élménye kötődik az olyan alkotásokhoz, mint a Meglógtam a Ferrarival, A szakasz, a Tőzsdecápák, A nagy csapat, vagy a Nagy durranás-vígjátékok, melyekben a színész vitán felül kiemelkedőt alakított. Másoknak a tévésorozatai poénjai, amiket a Kerge városból, a Nyugi Charlie-ból, vagy főként a Két pasi meg egy kicsiből lehet idézni. A legtöbben valószínűleg a zűrös magánéletére és a világraszóló botrányaira gondolnak, ha meghallják a Sheen nevét. Ebben az új dokumentumfilmben szó esik mindezekről, ráadásul a főszereplőjük elbeszélésében, aki még olyan ügyekben is megszólal, amikről eddig sosem beszélt nyilvánosan.
A kétrészes, a Netflixen debütált Charlie Sheen-doksi készítője egyszerűen leülteti az immár évek óta józan főszereplőjét egy kávézó asztalához, és mesélteti az életéről és a pályájáról. Kissé régimódi dokumentumfilmes módszernek tűnik is, ám cseppet sem válik unalmassá. Egyrészt Charlie Sheen sztorijai önmagukban vannak annyira érdekesek - pláne a saját előadásában - hogy ez már elég lenne a sikerhez. A filmben akadnak további megszólalók is, és egyáltalán nem csak a szokásos kötelező köröket látjuk a családtagok és barátok révén. Sőt, Charlie Sheen két leghíresebb családtagja, az apja (Martin Sheen) és az egyik bátyja (emilio-estevez-martin-sheen-charlie-sheen-kerge-kacsak" target="_blank">Emilio Estevez) nem is vállalták a szereplést. Helyettük megkapjuk az exfeleségeit (köztük Denise Richards-szal), az olyan gyerekkori barátokat, mint a kétszeres Oscar-díjas Sean Penn, sztárkollégákat, mint Jon Cryer vagy Chris Tucker, de megszólal Charlie Sheen legdurvább korszakának drogdílere, a miatta börtönbe jutó egykori hollywoodi lányközvetítő madám, vagy a vele rettenetesen összevesző tévés producer Chuck Lorre is. A siker titka pedig az őszinteség, ugyanis egyáltalán nem kímélik Charlie Sheent, ahogyan ő saját magát sem, de a végén mégiscsak valahogy mind arra jutnak - beleértve önmagát is - hogy ezt a fickót a rengeteg sz*rsága ellenére lehetetlen nem kedvelni.
Így aki igazán kemény, részletes szembesítést-szembenézést vár Charlie Sheen bizonyos ügyei (nőbántalmazás, Kelly Preston meglövése, családelhanyagolás) terén, annak talán csalódnia kell. Nem kerülik ki őket, de nem is tárják fel mélységében – ez talán nem is lehetséges egy ilyen hosszúságú filmben, pláne ha a főszereplő elbeszélésére épít. Ilyenkor a tényfeltáró nyomozás helyett sokkal inkább a saját viszonya a viselt dolgaihoz kerül fókuszba, és ebből rajzolódik ki egy karakter, aki megdöbbentő ügyekben hajlandó egészen mélyre ásni eljutnia a felismerésig és számunkra is új dolgokat mondani. Sosem hallott sztorikat mesél Sheen a függőségeinek történetéről vagy a szexualitásának útvesztőiről.
Mindeközben pedig egy rendkívül szórakoztató anyagot is látunk, rengeteg óriási sztorival és dumával, ami nagyon nézeti magát, és ripsz-ropsz elrepülnek a vele töltött órák. Sheen nyilván lubickol az elbeszélő szerepében, minden kényelmetlen pillanata ellenére is, ez a fickó láthatóan töretlenül imádja a rá eső figyelmet. Az Alias Charlie Sheen rendezője rengeteg archív felvételt is használ az egykori alakításaiból vagy a korabeli popkultúra tipikus pillanataiból, amiket ügyesen vágnak illusztrációként a szavai alá. Az egész film remek ritmust kap el, és magával rántja a nézői erre az őrült utazásra, amit úgy hívnak: Charlie Sheen élete.
Kiknek ajánljuk:
Kiknek nem ajánljuk:
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.