Ördögűzés, nyomozás, térítés, pápaválasztás: ők a legemlékezetesebb papok a filmvászonról

Július 10-től látható a hazai mozikban A végső rítus című film, amiben Al Pacino egy roppant tehetséges ifjú kollégája, Dan Stevens társaságában bújik reverendába. Ebből az alkalomból gyűjtöttük listára a mozitörténelem legemlékezetesebb papjait.

Kedvenc papjaink a vászonról

Az ördögűző (1973)

Ha már egy ördögűzős film adja a cikkünk apropóját, kezdjük a zsáner legnagyobb klasszikusával! William Friedkin 1973-as sikerfilmje emelte be a mozis köztudatba és a popkultúrába a témát, ami sokkoló jeleneteivel is meglepte a világot. Valljuk be, kevesebb félelmetesebb dolgot tudunk elképzelni annál, ha egy alvilági démon pont egy ártatlan kislány testébe fészkeli bele magát, ez ellen pedig egy reverendás szakember, a Max von Sydow játszotta Merrin atya próbál meg tenni valamit, saját magát sem kímélve.

A rózsa neve (1986)

Az olasz irodalom nagyja, Umberto Eco sikerregényéből készült A rózsa neve nemzetközi koprodukcióban, olyan világsztárokkal, mint Sean Connery, Chistian Slater, F. Murray Abraham, vagy Ron Perlman. A középkori apátságban történt különös halálesetet korabeli egyházi Sherlock Holmes-ként derítette fel benne a főszereplő Baskerville-i Vilmos ferences szerzetes, gazdag teológiai és művészettörténeti körítéssel, olyan erkölcsi kérdésekre is kitérve, mint hogy lehet-e szerelmes egy pap?

Kétely (2008)

Két korszakos színésznagyság, Meryl Streep és Philip Seymour Hoffman feszül egymásnak ebben a filmben, apácaként és papként feszegetve a manapság gyakran előkerülő szexuális visszaélések témáját. A történet szerint egy 14 éves színesbőrű fiú esetében felmerül, hogy az egyházi iskolában az egyik tanára, egy molesztálta őt. Az iskola vérmes igazgatónője maga kezd bele a nyomozásba és gyűjt bizonyítékokat a férfi ellen, de vajon kinek van igaza? A feszült film megdöbbentő fordulatai mellett kiváló színészi alakításai miatt emlékezetes. 

Van pápánk! (2011)

Minden pápa előbb pap is, és hogy miként lesz utóbbiból előbbi, azt mutatja meg Nanni Moretti egy fiktív Szentatya történetén keresztül. Ennek a szeretetteljes szatírának a főszerepében Michel Piccoli játssza azt a kedélyes öreg bíborost, akit saját maga lepődik meg a legjobban, amikor pápává választják. Ettől pedig alaposan megijed, és a hivatalos bemutatás előtt pánikrohamot kap. A pápaválasztás eredményének nyilvánosságra hozatala elmarad, hősünk kap pár nap gondolkozási időt, ami alatt sok mindennel szembe kell néznie, és még a Vatikánból is megszökik egy kis kalandozásra. 

Némaság (2016)

A rendezőlegenda Martin Scorsese híres arról, hogy erősen foglalkoztatják a hit kérdései, készített ebben a témában már botrányfilmeket is a Krisztus utolsó megkísértése vagy a Kundun révén. A legutóbbi rendezését a témában viszont már a Vatikánban is bemutatták, noha nem kevésbé fájdalmasok a felvetései. A filmben két fiatal szerzetes (Andrew Garfield és Adam Driver) indul egy eltűnt hittérítő és mentor (Liam Neeson) nyomába, mindezt pedig a 17. századi Japánban teszik, ahol nem bántak épp barátságosan a keresztényekkel.

A két pápa (2019)

A nemrég elhunyt Ferenc pápa előtt is tisztelgünk ennek az alkotásnak a listánkra válogatásával, de nem csak a témája, hanem a minősége okán is itt a helye. Ebben a filmben azt képzelték el az alkotók, amiről a világ nem tudhatott, vagyis hogy mi minden történhetett a két pápa, az egészségi állapota miatt visszavonuló XIV. Benedek és az őt követő I. Ferenc között a színfalak mögött? Főként érdekes a film abból a szempontból, hogy ők ketten sok kérdésben köztudottan nagyon más véleményen voltak, miközben ugyebár pápaként a katolikus dogma szerint mindketten tévedhetetlenek.

A végső rítus (2025)

Ha Al Pacino felbukkan egy mozifilmben, az mindenképpen érdemes a figyelemre, ráadásul ebben az alkotásban egy roppant tehetséges ifjú kollégája, Dan Stevens társaságában bújik reverendába. A végső rítus Amerika legjobban dokumentált ördögűzését mutatja be a vásznon, melynek során két pap bonyolult és veszélyes ördögűzést hajtott végre egy fiatal nő, Emma Schmidt lelkéért 1928 decemberében.