Gyászol a hazai sportvilág: tragikus balesetben elhunyt a legendás edző fia

Szerettem a hosszabb utakon előre ülni, az „idegenvezető” helyére. Ilyenkor rendre kibeszéltük az élet nagy dolgait. Amit mondtál, arra oda kellett figyelni és nem azért mert harsány voltál. Sőt… Halkan, megfontoltan beszéltél, úgy, ahogy a bölcs emberek szoktak. Az természetes volt, hogy ha autókról van szó, akkor az a te tereped – Kitti Gyöngyösnél kérdezte meg, hogy milyen kocsit érdemes venni és te a debreceni bevezetőn még beszéltél -, de bármilyen témában adni kellett a véleményedre. Sport, történelem, földrajz, irodalom. Mindenhez hozzá tudtál szólni és bármilyen témában meghallgattad a beszélgetőpartnered véleményét. „Mindenből lehet tanulni valamit” – mondtad egyszer és ezt komolyan is gondoltad. Imádtad a természetet, lételemed volt a kirándulás. Tudtad, hogy az életet meg kell élni, minden csodát meg kell nézni, azt nem veheti el tőled senki. Amikor megtudtam, mi történt, pörgettem a képeidet és közben szinte hallottam, hogy mesélsz Malagáról, Monacóról…

A családodban, a kollégáid között és nálunk, a Lokinál. Hajni és a gyerekek tovább viszik majd a szellemiségedet, Árpi, Lali és a többiek elvisznek majd minket a meccsekre… Mégsem lesz semmi ugyanolyan, mint előtte!
Hiányozni fogsz, Ákos!