Puhl Sándor, az MLSZ játékvezetői bizottság alelnöke arról panaszkodott a minap, hogy egyre kevesebb idehaza a futballbíró.
Pataki Gyula egykori játékvezető – aki a lent felsorolt okok miatt hagyta abba a bíráskodást – a Borsnak beszélt arról, miért nem vonzó a bírói karrier. Ő 1998-ban egy százfős tanfolyami csoporttal vizsgázott, ebből 2003-ra három-négy fő tevékenykedett. Ma szinte lasszóval fogják a tanfolyami résztvevőket, pedig nemrég még magyarok voltak a világ legjobb játékvezetői...
1. Fizikai bántalmazás
– Egyik oka pont ez volt, amiért abbahagytam a bíráskodást. Megütöttek egy balhés meccsen. Sok ilyen esetről hallani, ez elriasztja a jelentkezőket.
2. Verbális támadás
– A durva beszólások hozzátartoznak a játékvezetéshez, ezt pedig sokan nem bírják. Kapod az áldást a nézőktől, a kispadtól és a játékosoktól is. Ez sokakat elrettent.
3. Rossz tapasztalatok
– Leginkább a futballistától várná el az ember, hogy játékvezetőnek álljon, de pont ő éli át minden mérkőzésen, hogyan bánnak a sporikkal. Ez az impulzus elijeszti a labdarúgókat.
4. Alacsony fizetség
– A kezdetben 2-3 ezer forintos meccspénzek nem ellensúlyozzák, azt, amit a legalsóbb osztályokban kap az ember. Később nagyobb a pénz, mire oda eljutsz, az sok idő.
5. Korán kell kezdeni
– Aki komoly pályafutást szeretne befutni játékvezetőként, annak 20 év alatt el kell kezdenie meccseket vezetni. De ki az, aki ilyen fiatalon bírói, és nem focista karrierről álmodik?
6. Sok időt vesz el
– Én sajnos nem tudtam összeegyeztetni a munkámmal. Az
NB I 12 játékvezetőjén kívül mindenki dolgozik vagy tanul, a hétvége meg elmegy a bíráskodásra, nem marad szabad idő.
7. Nincsenek példaképek
– Amikor Puhl Sándor és Kassai Viktor volt a sláger, sokan kedvet kaptak a bíráskodáshoz. Ma már nem vb- és BL-döntőben szoríthatunk a magyar bírókért, vagyis csökkent az érdeklődés.
