Békés testvérharctól tartanak a riválisok

Nem kell túl nagy fantázia ahhoz, hogy afféle testvérháborúként jellemezzük a ma délutáni Egyesült Államok–Németország találkozót. Nem csak azért, mert az amerikaiakat az egykori világbajnok Jürgen Klinsmann küldi csatába kollégája és jó barátja, Joachim Löw fiai ellen.

A Team USA több tagja édesanyja révén igencsak erős szálakkal kötődik Németországhoz. Jermaine Jones és Timothy Chandler Frankfurtban, John Brooks Berlinben, Fabian Johnson Münchenben, s ugyan a Bayern München ifjú csillaga, Julian Green Floridában látta meg a napvilágot, de két év múlva Európába vezényelték katona édesapját, így a család is költözött.

Egyébként Johnson öt éve még Mesut Özillel, Manuel Neuerrel és Sami Khedirával U21-es Európa-bajnok lett, a 32 éves Jones háromszor játszott a Nationalelfben, s azért váltott csapatot, mert Löw nem tartott rá igényt.

Chandlert kivéve mindegyik amerikai szerepelt német korosztályos válogatottakban. S az is a fenti, nem éppen gyenge rokoni szálakat erősíti, hogy Michael Bradley a Gladbachban, DaMarcus Beasley pedig a Hannoverben játszott. Az már csak hab a tortán, hogy Klinsmann első számú segítője Berti Vogts.

– Édesanyám német, ezt nem felejthetem el, ahogy azt sem, hogy Frankfurtban tettem meg első lépéseimet, ott rúgtam labdába először, de most Amerikáért kell harcolnom – nyilatkozta Jones, és hozzátette, ha gólt lő, nem fog ünnepelni.

Szóval a fentiek ismeretében nem ok nélkül suttogják – főleg a ghánaiak, hiszen a Cristiano Ronaldo vezette portugáloknak kevés esélyük van továbbjutni –, hogy az amerikai–német mérkőzés csak látszatra harc, inkább békés labdázgatás lesz, a döntetlennel mind­két együttes továbbjutna. Volt már hasonló „barátságos” meccsre példa a vb-k történetében…