A várakozáson alul sikerült pekingi olimpia óta Schmitt Pál keveset szerepel a nyilvánosság előtt. A Magyar Olimpiai Bizottság elnökét a Bors két hónapig üldözte, mire „mikrofonvégre” kapta.
– Elnök úr, ennyire elfoglalt, vagy csak kerüli a sajtót? – kérdeztük a MOB első emberétől.
– Szóval semmi sajtóellenesség. Még a bulvárlapokkal szemben sem?
– Most, két hónap elteltével már a MOB-ban senki nem kudarcként beszél Pekingről, pedig a tíz érem, a három arany messze elmaradt a várakozástól. Mi a kudarc, ha nem ez?
– Saját felelősség ezek szerint semmi?
– Még egyszer: a három arany, öt ezüst, két bronz leszereplés vagy sem?
– Szerintem a kudarc vagy nem kudarc kérdésénél súlyosabb: ha így megy tovább, mi lesz négy év múlva Londonban?
– Akár arany nélkül is maradhatunk a 2012-es olimpián?
– Apropó műhelymunka: nem gondolja úgy, hogy az önök műhelye, a MOB elöregedett, a vezetőség nagy része még az előző rendszerben szocializálódott?
– Akár az elnöki poszton is? Hiszen ön már 66 esztendős. Bár azt már tudjuk, pályázik újabb négy évre.
– Pedig sok fiatal, menedzserszemléletű, sportolóként is sikeres ember ambícióiról lehetett hallani.
– Egy egész más téma: hogyan viseli, hogy Novák Dezső után egy újabb többszörös olimpiai bajnokról, Kárpáti György derült ki, hogy besúgó volt? Vagy legalábbis ezzel vádolják…
– Ha már itt tartunk, mondanak önnek valamit a Pataki, Balaton és Balogh nevek?
– Állítólag három vívó fedőneve, akik szintén besúgók voltak.
– Hogy érintené, ha valamelyik egykori csapattársáról, barátjáról derülne ki, hogy őket takarja a név? Képes lenne megbocsátani?
Szekeres Tamás
Még egy kis fűszer jöhet? Iratkozzon fel a Bors-hírlevélre!
Sztár, közélet, életmód... a legjobb cikkeink első kézből!
Feliratkozom 
