„Most még sajnos gyenge vagyok” – Galla Miklós fájdalmas vallomása a Bors kamerái előtt

A L’art pour l’art Társulat alapítója és a magyar abszurd humor koronázatlan királya évtizedek óta szórakoztatja a közönséget felejthetetlen karaktereivel és dalaival. Mostani gyengélkedése idején volt ideje elmerengni a múlton, és felidézni azokat a szakmai kapcsolatokat, amelyek meghatározták pályafutását. Az interjú során kiderült, hogy a színfalak mögött sokszor olyan mély emberi pillanatok születtek, amelyekről a nézők eddig semmit sem tudhattak. Galla Miklós szerint a közös munka titka az egymás iránti tiszteletben rejlik, és büszke arra, hogy kollégái mindig nagy szeretettel beszéltek róla.

Galla Miklós és egy váratlan bók

A beszélgetés során felelevenítettünk egy különleges emléket, amikor egy bemutatón a szakma egyik legnagyobbjával állt egy színpadon. Galla elmesélte, milyen érzés volt szemtől szemben állni azzal a színésznővel, akit ő maga is rajongásig tisztel és elismer. A humorista láthatóan meghatódott, amikor visszaemlékezett a Kútvölgyi Erzsébettel való rövid, de annál jelentőségteljesebb párbeszédére a tapsrend közben.

A művész szerénysége példaértékű, hiszen még egy ilyen dicséretet is hárított a szakma nagyasszonya előtt. Látszik, hogy számára a tehetség elismerése fontosabb a saját egójánál, és máig tiszteli a nagy elődöket.

Legendák, akik már nincsenek köztünk

Amikor a példaképekről esett szó, Galla hangja elcsuklott, hiszen olyan neveket említett, akik a magyar színjátszás megkérdőjelezhetetlen tartóoszlopai voltak. Nemcsak hazai, hanem nemzetközi szinten is megvannak azok az ikonok, akiknek a munkássága előtt tiszteleg, és akikkel olykor a sors is összehozta. A művész szerint ezek az emberek nemcsak szakmailag, hanem emberileg is irányt mutattak neki az évek során.

Ezek az ikonikus találkozások mély nyomot hagytak a szívében, és inspirációt adtak saját művészetéhez is. Roger Moore eleganciája és Őze Lajos drámai ereje egyaránt visszaköszön Galla munkáiban.

Váratlan fordulat: Búcsú az ecsettől?

A beszélgetés végén szóba került a művész másik nagy szenvedélye, a festészet, amely az utóbbi években központi helyet foglalt el az életében. Bár a kórházi falakat már elhagyhatta, az otthoni nyugalom egyelőre a pihenésről szól, de a fejében már újabb és újabb alkotások, valamint irodalmi tervek körvonalazódnak. Elárulta, hogy bár a lendülete a régi, a teste jelenleg még kéri a türelmet és a regenerálódást a nehéz napok után.

Galla Miklós tehát a nehézségek ellenére is tervez, és bár az ecsetet most letette, a tolla már készen áll az újabb kalandokra. Alig várjuk, hogy újra teljes erőbedobással láthassuk őt a színpadon vagy a festőállvány előtt!