Krausz Gábor és a séfek elárulták a titkaikat: "Ez egy örök trauma marad"

Krausz Gábor, Vomberg Frigyes és Tischler Petra, azaz a Séfek Séfe ítészei őszintén meséltek a karrierjük kezdetéről a hot! magazinnak.

A Séfek Séfe séfjei a kezdetekről beszéltek

hot!: Mikor döntöttétek el, hogy ezt a szakmát választjátok?

Krausz Gábor: Mindig is szerettem enni, de sosem voltam az a fajta gyerek, aki sürög-forog a konyhában. Nekem ez a szakma egy B terv lett volna, mert akkor még volt sorkatonai szolgálat, amire nem akartam elmenni, és gyorsan beiratkoztam egy cukrásziskolába. Tehát cukrász akartam lenni, aztán végül is szakács lettem, de azt nem mondanám, hogy ott már tudatosult bennem, hogy ezen a pályán teljesedek majd ki. Igazából a londoni évek voltak annyira erőteljesek, hogy ott döntöttem el: ez lesz a hivatásom.

Vomberg Frigyes: Én ebbe születtem bele, hisz a szüleim vendéglátással foglalkoztak, apukám és a nagybátyám is szakácsok voltak. Úgy jártam be hozzájuk az étterembe, mintha hazamennék. A konyhai légkör és minden, ami ott volt, beszippantott.

Tischler Petra: Az egyetemi éveim alatt turizmus-vendéglátást tanultam a közgazdasági karon, és ott az ételkészítés-órán – ami kö­te­le­zően felvett tantárgy volt – tudatosult bennem, hogy igenis ezzel szeretnék foglalkozni. Ezután, nagyon komoly önszorgalomból, háztartási körülmények között kezdtem el nagyon sokat gyakorolni, és a diploma megszerzése után egyértelművé vált számomra, hogy ezt a pályát szeretném folytatni. 

hot!: Gyerekkorotokban mennyit segítettetek a főzésben?

Krausz Gábor: Őszintén szólva, semennyit sem! (Nevet.)

Vomberg Frigyes: Gyerekként nem segítettem otthon sokat a főzésben, hisz voltak fontosabb dolgok is: mennem kellett játszani, biciklizni.

Tischler Petra: Soha nem segédkeztem se nagymamám, se anyukám mellett a főzésben; nagyon lefoglalt az iskola, a sport és a sporttal együtt járó utazások. Soha nem voltam az a típus, aki sertepertélt a konyhában, az egyetem évekig nem főztem semennyit, és nem volt közöm az ételkészítésnek ehhez a részéhez. 

hot!: Voltak olyan fogások, amiket már gyerekként is el tudtatok készíteni?

Krausz Gábor: Volt egy étel, amit megtanultam, és azt elneveztem brassóinak – de persze köze nem volt hozzá –, emellett melegszendvicseket készítettem. A reggelire viszont sosem sajnáltam az időt, mindig készítettem valami extrát.

Vomberg Frigyes: Igen, készítettem nagyon sok egyszerű ételt, mert én voltam az őrs szakácsa – nem tudom, ki tudja még, mi az az őrs –, és amikor szükség volt rá, én főztem a bográcsban. Kérdéses, milyen lett az étel, de az biztos, hogy nem vertek meg utána! (Nevet.)

Tischler Petra: Nem, nem voltak.

A Séfek Séfe 7 évad séfjei rengeteget tanultak a mentoraiktól

hot!: Milyen volt az első szakmai munkahelyetek?

Krausz Gábor: Az iskola után a közelünkben épült egy csúszdapark, ott kellett grillcsirkéket tekerni meg kolbászt sütni. Az első igazi munkahelyem a Gundel étterem volt. Két évig voltam ott, nagyon sokat tanultam, és már komolyabb feladatokat is kaptam.

Vomberg Frigyes: Az első munkahelyem a Duna Intercontinental volt. Tanulóként kezdtem, nagyon nagy örömmel, és megtiszteltetésnek éreztem, hogy ott lehetek. Természetesen, mint tanuló, végigjártam mindent: mosogatás, raktározás, előkészítők.

Tischler Petra: Az első munkahelyem az a Nobu Budapest Étterem, ami 2010-ben nyílt. Ez egy japán-perui fúziós konyhát vivő, világszinten elismert étterem. A japán konyha miatt ez óriási előrelépés és nagyon jó lehetőség volt nekem. Először expediter pozícióban voltam, majd utána minden egyes lépcsőfokot végigjártam, így tudtam fejlődni.

hot!: Milyen volt a viszonyotok a főnökeitekkel?

Krausz Gábor: Azt gondolom, mindent elmond, hogy azokkal a séfekkel, akik akkoriban mentorkodtak fölöttem, a mai napig jóban van vagyok, pedig húsz év telt el azóta. 

Vomberg Frigyes: Nagyon szerettem a munkahelyemet, nagyszerű baráti, családias légkör volt. A munka terén nagyon kemény volt, és magasak voltak az elvárások, folyamatosan teljesíteni kellett. Emberileg törődtek velünk, istápolgattak, segítettek és önállóságra neveltek. 

Tischler Petra: Szerencsére minden séfemmel nagyon jó kapcsolatot ápoltam, nagyon felnéztem rájuk szakmailag, és emberileg is magasra po­zi­cio­nál­tam őket, rengeteget tanulhattam tőlük.

A Séfek Séfe séfjei is bakiznak olykor

hot!: Mi volt a legnagyobb baki, amit a pályátok elején elkövettetek?

Krausz Gábor: Egyszer én voltam a húspályán, és egy tízfős asztalnál az egyik steak lemaradt, és a séf, aki felettem állt rangban, azt mondta, hogy dobjam be a fritőzbe a húst, csak hogy legyen kész. Nem gondoltam, hogy viccel, és tényleg bedobtam; kezdő voltam, teljesítettem az utasítását. Persze aztán elkészítettük jól, de ez egy örök trauma maradt. (Nevet.)

Vomberg Frigyes: Bakik mindig vannak és lesznek is – mindegy, mennyi idős az ember. Az emlékeimben nincs meg, hogy olyan nagyot hibáztam volna, de az is lehet, hogy már törölte az agyam.

Tischler Petra: Hát, biztosan ilyen is volt, de hirtelen nem emlékszem olyanra, hogy ötven kiló cukor helyett ötven kiló sót raktam volna bármibe is. (Nevet.)

hot!: Mi az, amit a mai napig a legjobban szerettek elkészíteni, és mi az, amit a legkevésbé?

Krausz Gábor: A húsokat szeretem, a grillezés nagyon kikapcsol. A magyar mellett az olasz konyha áll hozzám a legközelebb. A belsőségekkel nem szeretek annyira foglalkozni, például a pacallal vagy a zúzával. Ha muszáj, akkor nyilván elkészítem őket, de szerencsére nem nagyon van ilyen.

Vomberg Frigyes: Mindent szeretek elkészíteni, minden anyagot szeretek, nincs különbség. 

Tischler Petra: Nagyon jó tengeri alapanyagokkal dolgozni, ez a mai napig egy óriási szerelem számomra. Nem nagyon tudnék olyat mondani, amivel nem szeretek dolgozni. Onnantól kezdve, hogy az alapanyag minőségi, nem teszek ebben különbséget, ami nagyon fontos, hogy olyan legyen, amit jó szívvel tudok ajánlani bárkinek.