Pataky Attila nem fél az érzelmeitől: „Amikor rákbeteg voltam és írtam egy dalt...”

Teljességével élem az életem, örömével és bánatával együtt. Mesteremtől megtanultam egy fontos szabályt, hogy menni kell és csinálni. A másik fontos, hogy úgy menj végig az életen, hogy ne árts. Ez a kettő már rengeteget tud segíteni az ember létezésén, és én boldogságban élem az életem

Minden dal megélt élmények alapján íródott, úgyhogy sokszor, amikor éjszaka elkezdtem levésni magamnak a gondolatokat, akkor azzal együtt megjelenik a kép is, és vele együtt minden. Vannak olyan dalok, amik nagyon kemény élményekhez nyúlnak vissza

Megmondom őszintén, amikor beültem a kocsiba és hála Istennek nem volt velem senki, akkor ki tudtam sírni magam. Ha az embernek ez lebeg a feje fölött, akkor nem is önmagát sajnálja, hanem azokat, akiket itt kell hagynia és esetleg még számítanak rá, de lehet, hogy menni kell. Miután hazaértem, és egy könyv segítségével rájöttem, mi okozta a bajt, amit részben én indukáltam, elindultam a gyógyulás útján. Az okot kell megszüntetni, legyen az párkapcsolat, munkahely, csalódás vagy bármi

Például, amikor rákbeteg voltam és írtam egy dalt, akkor zokogtam magamnak egy keveset. Megszültem a dalt. Én nem szégyellem az érzelmeimet, de a könnyeimet se, mert azok is engem erősítenek. Ha jó időben, jó térben kapsz néhány könnycseppet belülről, akkor az mossa a lelket