"Ez egy közönségmozi" – A Még egy kívánság lesz 2026 legnagyobb durranása? Mindent elárult a producer

A tavalyi évben egy dolgot örökre megtanulhattunk: a magyar nézők igenis hajlandóak fejvesztve mozikba rohanni, pláne akkor ha romantikus komédiákról van szó. A Még egy kívánság producere, Helmeczy Dorottya Dobó Katával a rendezői székben és Kádár L. Gellértel a főszerepben ezt a lelkesedést lovagolná meg és hozná el 2026 legnagyobb hazai durranását! A Hunyadi szívtiprója mellett ráadásul olyan sztárokat hoznak el nekünk, mint T. Danny vagy a A Viszkis főszereplője, Szalai Bence. De elegek lehetnek a nagy nevek a sikerhez? Egyáltalán mekkora munka zajlik a háttérben egy ekkora produkció mögött? Helmeczy Dorottya válaszolt a kérdéseinkre.

A Még egy kívánság lesz 2026 legnagyobb durranása? Helmeczy Dorottya válaszol!

Az elmúlt évek sikereit látva talán kijelenthetjük, hogy Magyarországon a romkom műfajt szeretik a legjobban a nézők. Szándékos vállalás, hogy a Még egy kívánság is ezen a vonalon indult el vagy egyszerűen ebben a témában nagyon jó dolgozni?

 – Nekem nagyon szándékos vállalás! A Még egy kívánság a 30. filmem és az elmúlt időszakban keveset tudtam ebben a műfajban dolgozni. A romkomot mi nagyon sok műfajra értjük, mivel a magyar nézők a közönségfilmet, a szórakoztató filmet azonosítják ezzel. Ebben nagyon sok más műfaj is van, de így akarjuk közérthetővé tenni. Én egyszerűen azt mondanám, hogy ez egy közönségmozi. A Megafilm annak idején azért jött létre, hogy ilyen filmeket csináljon, én is ezért szerettem bele annak idején a cégbe.

2025-ben ez a műfaj tarolt a hazai mozikban. A Hogyan tudnék élni nélküled? konkrétan minden rekordot megdöntött és úgy tűnik, hogy a Még egy kívánság is ugyanebből a receptből készül főzni. Véletlenek a hasonlóságok?

– Tény, hogy ennek a műfajnak a legnagyobb a kockázata, de ennek tud legnagyobb lenni a sikere is, lásd Hogyan tudnék élni nélküled? Ezt egy picit sajnálom, hogy "utánuk jövünk", de azért ez a műfaj mindig működik. Azt el kell mondani, hogy annak idején még egyszerre indult el a két munkafolyamat, a recept pedig nem feltétlenül ugyanaz...

A mi történetünk egy zenei ügynökségen belül játszódik, mi ezt a világot akartuk megteremteni. Teljesen más az alap gondolata a filmnek. A romkomok receptjét annyiban hozza, hogy szükség volt arra, hogy a rendező olyan legyen, akinek a neve ígér valamit. Dobó Kata ilyen, ő ezt a műfajt képviseli és mindig sikeres volt benne. Ez már a sikernek egy része. Illetve fel kellett mérnünk, hogy ki az a férfi ma Magyarországon, akinek ismert neve van, jól is néz ki és el is tudja játszani azt, amit mi kérünk tőle. Gellért ilyen volt, a szerep kedvéért pedig énekelni is megtanult!

Mennyire volt egyszerű Kádár L. Gellértet megszerezni a produkcióhoz?

– Ő nagyon ambiciózus és nyitott, ezért volt bizonyos szempontból "könnyű". A karrierjének azon a pontján van, amikor mindent szeretne kipróbálni és mindent szeretne tökéletesen megcsinálni. Ő kifejezetten az a színművész, aki a tökéletességre törekszik, emiatt mindenre nyitott. Én hívtam fel, mert mi évekkel korábban találkoztunk egy castingon. Gellértnél hitelesebb karakterrel nem nagyon találkoztam még.

Dobó Kata rendezőként mennyire más ember? Milyen vele együtt dolgozni?

– Mindenféle szempontból nagyon jó! Ő ezt a műfajt ismeri, tudja. Ő élt kint ennek a műfajnak az anyaországában, egy csomó időt töltött el Los Angelesben. Amit szeretek benne, hogy csapatjátékos. Ő ezt nagyon jól tudja irányítani. Pontosan tudja, mikor, kit, mire kell megkérni ahhoz, hogy valami jó legyen, aztán mindent nagyon jól tud képviselni. A korábbi sikerei miatt a színészek bizalmát is könnyebben szerzi meg.

Több mint egymilliárd forintból készül a Még egy kívánság című film. Ez mekkora terhet rak a készítők vállára?

– Korábban volt dolgom ennél nagyobb költségvetéssel. A Tündérkert 3,5 milliárdos produkció volt, igaz az egy 8 epizódos sorozat volt. Ott gondolkodtam el először azon, hogy ennyire sok pénzt jól kell felhasználni több értelemben is. Ehhez nagyon jó struktúrát kell kiépíteni. Ezekkel a tapasztalatokkal a Még egy kívánság készítése már egy óriási könnyebbség volt. Egészen addig kell stábrésről stábrésre menni, és egyeztetni a részlegekkel, az alkotókkal, megnézni a színészeket, illetve minden operatív meg kreatív tételt, amíg eldől, hogy ezt a nagymennyiségű pénzösszeget jól használjuk fel. Ott hozunk trükköket, ahol trükkökkel fogják a nézők azt a legjobban, legélvezhetőbben megérteni, ott költünk el sok pénzt színészekre, ahol nagy nevekre van szükség, ott veszünk meg drága jelmezt, ahol szignifikáns a jelmez. Ezeket a döntéseket nyilván meg kell tanulni, ez egy gyakorlat, ami itt már olajozottan működött. 

Az elmúlt év rekorddöntései után azzal a jelmondattal külditek ezt a filmet a mozikba, hogy "mi legyünk a legnézettebbek"?  

– Azt, hogy 2026-ban mi legyünk a legnézettebbek abszolút kitűzhetjük magunk elé! Szerintem nem lehet úgy mozifilmet forgalmazni, hogy az embernek nem az a hite, hogy a legnézettebb filmet csinálja meg. Azt, hogy a Hogyan tudnék élni nélküled? sikerének tudom a receptjét nem mondanám, mert az egy tényleg kivételes siker. Nem csak az az egy cél, hogy a legnézettebb film legyen. Mindig kell valami új célt megfogalmazni. Például a Még egy kívánságot májusban kivisszük a Cannes-i Marketre. 

Nőként mennyire nehéz helytállni a filmes világban 2026-ban?

– Nem szoktam ebbe belegondolni, mert lehet ez megfogná a kezemet. A producernek fontos konfliktusokat felvállalnia, tudni kell igent és nemet is mondani. Nem lehet úgy döntést hozni, hogy az mindenkinek jó legyen. Ki kell tudni egyezni mindenkivel, nagy egok ellenére el kell érni, hogy 1500 fő működjön együtt egy csapatban, ami szerintem kifejezetten tud női feladat lenni. A teljesítmény és a munka az, ami valójában számít. Szerintem több előnye van annak, hogy nő vagyok és hajlandó vagyok az operatív részletekben is elmerülni, hogy a céget is vezetem, producer is vagyok. Emiatt egyszerre látom át a szerződéses állományt, a pénzügyet, a munkatársaimat, a külső munkatársakat. Szerintem Magyarországon olyan sok női producer és alkotó van, hogy lehet még az olvasók is meglepődnének. Ráadásul talán abban is kicsit előnyben vagyok, hogy nőként nekem van egy eszköztáram, amit tudok használni, mindenkivel szemben. Ha én szépen felöltözök, ha én jól tudok embereket vezetni a külsőmmel vagy a stílusommal, akkor tudok egy csapatot építeni. Ha pedig szivarozó producer lennék, akkor ott maradnék a konfliktusok szintjén.