Öt hónap telt el az esküvőjük óta, mégis olyan, mintha csak tegnap mondták volna ki a boldogító igent. Krausz Gábor és Mikes Anna azóta is úsznak a boldogságban, most pedig a Borsnak adott exkluzív interjúban meséltek arról, hogyan változtatta meg őket a házasság, mik a közös terveik, és merre tart az életük. Minden szempontból sorsfordító volt számukra a tavalyi év: januárban egy Maldív-szigeteki lánykéréssel indult közös történetük új fejezete, amelyet hónapokon át tartó izgalmas szervezés, készülődés és meghitt várakozás követett. A nagy nap végül szeptemberben érkezett el, amikor családjuk és barátaik körében hivatalosan is összekötötték az életüket. De hogy mi történt azóta, arról Krausz Gábor őszintén mesélt.

Bors: A Maldív-szigeteki lánykérés óta eltelt időszak mennyiben változtatta meg a kapcsolatotokat? Más érzés férjként hazamenni?
Krausz Gábor: Nyilván jó érzés úgy hazajönni, hogy a feleségem vár. A mindennapjainkat ez nem változtatta meg gyökeresen, inkább egy sokkal szorosabb kapocs alakult ki köztünk. Sokkal biztosabbak vagyunk abban, hogy egyfelé megyünk, közösek a céljaink. Fizikailag nem változott meg semmi, de a kapcsolatunk mélysége igen.
Tehát elmélyült?
Igen, erősödött. Tudatosabban beszélgetünk a jövőről és a terveinkről. Eddig is együtt terveztünk, de most már férj és feleség vagyunk – ez ad egy plusz réteget az egésznek.

Sokan mondják, hogy a házasság csak egy papír. Ti éreztetek valós változást?
Az esküvő egy nagyon megható pillanat volt. Izgultunk, az utolsó hetek nem voltak feszültségmentesek, de amikor kimondtuk az igent, volt egy erős érzés bennünk: papír ide vagy oda, mi tényleg összetartozunk. Utána egyfajta nyugalom lett úrrá rajtunk.
Többször beszéltetek arról, hogy szeretnétek közös kisbabát. Hol tart most ez a terv?
Nem akarok biológiaórát tartani –kuncog Gábor –, de a terv továbbra is terv. Ha bővülünk, elférünk, nem kell palotában lakni két gyerekhez sem. De cél, hogy idővel saját házunk legyen.
Milyen otthont képzeltek el?
Kertes házat. Ha az ember megszokja a kertet, nehéz visszamenni lakásba. Ez egy vágy, amiért dolgozunk, de nem görcsösen. Házasság, gyerek, ház – klasszikus családi kép. Egyet már kipipáltunk, megyünk tovább.
Mit csinálnál másképp egy második gyermeknél?
Az ember amin már túl van, azt lazábban kezeli. Tanul a tapasztalataiból. Nyilván mindenki a lehető legteljesebb családi képre vágyik, de alkalmazkodni is tudni kell.

Hogyan hangoljátok össze a karriert és a magánéletet?
Szerencsések vagyunk, mert értjük és támogatjuk egymás munkáját. Egyikünk sem klasszikusan 9-től 5-ig dolgozik, sokszor este is munka van. De tudatosan szakítunk időt egymásra. Szeretünk utazni, élményeket gyűjteni. Inkább költök utazásra, mint tárgyakra. Ezek az élmények összekovácsolnak minket.
A Séfek Séfe változtatott rajtad?
Rengeteg tapasztalatot adott. Megtanultam kezelni különböző karaktereket, és vezetőként is fejlődtem, úgy gondolom.
Otthon is ugyanilyen kemény séf vagy?
Itthon nem séf vagyok, hanem férj és apa, aki szeret főzni. Fontos, hogy együtt üljünk le az asztalhoz. Ott történnek az igazi beszélgetések. Sokkoló statisztikákat olvastam arról, hogy egy szülő átlagosan hány percet beszélget a gyerekével naponta. Nálunk ez biztosan nem így van. Az asztalnál együtt eszünk, beszélgetünk.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.