Laár András semmiből jött vallomása Fenyő Miklósról: "Így halt meg, nem volt igazán boldog"

PUBLIKÁLÁS: 2026. február 02. 15:10

A magyar könnyűzenei életet pótolhatatlan veszteség érte: elhunyt a rock and roll királya. Fenyő Miklós halála nemcsak rajongóit, hanem pályatársait is mélyen megrázta, hiszen egy korszak zárult le vele. Most egyik legközelebbi tisztelője és kollégája, Laár András törte meg a csendet, hogy méltó módon búcsúzzon a legendától.

A gyászhír hallatán megállt a levegő a hazai művészvilágban, hiszen Fenyő Miklós neve egyet jelentett az életigenléssel és a lüktető ritmussal. Laár András, a KFT zenekar és a L’art pour l’art Társulat oszlopos tagja, aki évtizedek óta figyelte a legenda útját, most mély fájdalommal emlékszik vissza a kezdetekre és a közös sikerekre. A buddhista tanítóként is ismert művész szerint Fenyő nem csupán egy énekes volt, hanem egy kulturális jelenség, aki alapjaiban változtatta meg a magyar popzenét. Ebben a nehéz órában Laár felidézte azokat a pillanatokat, amikor még gyerekként, csillogó szemmel nézett fel a Hungária frontemberére.

Fenyő Miklós egy örök bálvány: „Példakép volt számomra”

A két művész kapcsolata egészen a televízió aranykoráig nyúlik vissza, amikor a rock and roll még lázadásnak számított. Laár András számára a képernyőn feltűnő fiatal énekes jelentette a kiutat a hétköznapokból, és ez az élmény határozta meg későbbi zenei ambícióit is. Az első találkozásuk – még ha csak távolról is – sorsfordító volt az akkor még szárnyait bontogató fiatal tehetség számára.

Fiatal koromban láttam őt először a televízióban, amikor azt énekelték az ő Hungária együttesével, hogy csavard fel a szőnyeget. És aztán olyat is énekeltek, hogy csepereg az eső. Szóval ilyeneket énekeltek, a korai időben. És nekem ez nagyon tetszett. A Fenyő Miki különösen tetszett, mert valahogy olyan kis helyes arca volt, meg olyan kis jó hangja. Ugye én, nyolc évvel voltam nála fiatalabb, szóval felnéztem rá, és amikor én is zenész akartam lenni, akkor valahol egy kicsit példakép volt számomra.

Ezek az évek alapozták meg azt a tiszteletet, amit Laár András mindvégig érzett a legenda iránt. A rajongásból később szakmai kapcsolat és kölcsönös elismerés született.

Egy legendás közös út

Az idő múlásával a két ikonikus alak útja végül keresztezte egymást a színfalak mögött is. Nem csupán kollégák lettek, hanem egy olyan különleges produkció részesei, amely a mai napig emlékezetes a szakma számára. A közös munka során lehetőségük nyílt arra, hogy mélyebben megismerjék egymást, és a kezdeti távolságtartást felváltsa egyfajta bajtársiasság.

Egyszer csak eljött a pillanat, amikor mi összeismerkedtünk, megismert engem, és akkor haverok lettünk valamennyire. Tehát több ügyben is dolgoztunk mi együtt, még nagyon régen, Hungária Beatles produkcióban, a Szikorával, meg a Novaival, így négyesben csináltunk egy műsort.

A közös próbák és fellépések alatt Laár testközelből láthatta, hogyan dolgozik a maximalista zseni. Bár nem váltak elválaszthatatlan barátokká, a tisztelet és a "haveri" kötelék mindvégig megmaradt közöttük.

Laár András megható szavakkal búcsúzott el a legendától (Fotó: Lang Róbert / Somogyi Hírlap)

Az örök fiatalság titka

A legmegdöbbentőbb élmény azonban még váratott magára, ami csak néhány évvel ezelőtt következett be. A Margitszigeti Szabadtéri Színpad hatalmas közönsége előtt Fenyő Miklós megmutatta, hogy az idő nem fog rajta, és 75 évesen is képes volt arra, amire csak kevesen. Laár András a helyszínen, vendégművészként tapasztalta meg azt az elemi erőt, ami az énekesből áradt.

Amikor legutóbb felléptem vele három éve nyáron, a Margit szigeten az ő 75 éves jubileumi koncertjén, teljesen leesett az állam! 75 évesen csodálatos mit produkált a színpadon. Egyrészt egy három órás koncertet végig énekelt rendesen hanggal, és végig akkora sikere volt, hogy megállt az ember esze. Szóval olyan vastapsok voltak a dalok között, eszméletlen.

A közönség tombolása és a szűnni nem akaró tapsvihar igazolta, hogy a rock and roll királya a csúcson maradt. A csillogó felszín mögött azonban egy sokkal fájdalmasabb igazság rejtőzhetett...

A hírnév árnyai: „végig láttam, hogy nem egy boldog ember”

Laár András ugyanis nemcsak a sikert látta, hanem az embert is, aki a tapsvihar után egyedül maradt a gondolataival. Véleménye szerint Fenyő Miklós egyfajta belső magányban és keserűségben élte mindennapjait, ami most, a halála után még tragikusabb megvilágításba helyezi az életművét.

Ő nagyon a csúcsra jutott a sikerben, de én láttam rajta, hogy nem boldog. Kesernyés ember volt, miközben mindene meg volt. Sikeres volt, jól is élt anyagilag. A lényeg az, hogy én azt végig láttam, hogy nem egy boldog ember. Miközben megvan mindene, meg dolgozik, meg lendületes, energiája van. Szóval inkább kesernyésen élt a világban, mint felszabadultan. És hát ez sajnálatos, hogy őt elvitte a betegség. Ez nagyon sajnálatos, mert így most már ő így halt meg, hogy nem volt igazán boldog.

– mondta Laár a Hungária elhunyt fontemberéről.

A végső búcsú pillanata

Búcsúzóul Laár András mégis a művészi nagyság előtt tiszteleg, hiszen Fenyő Miklós olyat alkotott, ami örökké fennmarad. Egy egész mitológiát teremtett a dalai köré, olyan helyszíneket és karaktereket, amik beépültek a magyar köztudatba. Tehetsége vitathatatlan volt, és zenészként a legmagasabb szintet képviselte, amit még a kritikusai is kénytelenek voltak elismerni.

Nagyon tehetséges ember volt, marha jó szövegei voltak, olyan világokat alkotott amik örökre emlékezetesek lesznek! Egy világteremtő figura volt, olyan elképzelt világokat teremtett, mint például a Hotel Menthol. Az, hogy ezt ő találta ki, és a hozzátartozó mítoszt is, hogy ott mik történnek az egy csoda. Nagyon fantáziadús, nagyon tehetséges, nagyon jó ember volt. Egy jó zenész: jó hangja volt, eléggé nehéz lenne róla rosszat mondani.

Fenyő Miklós távozásával egy pótolhatatlan űr keletkezett a hazai zenei palettán, de dalai, a Hotel Menthol és a "csavard fel a szőnyeget" életérzés örökre velünk marad. Nyugodjék békében a rock and roll királya!