Itt a nagy bejelentés! Risztov Éva Bochkor Gáborék új műsorvezetője – Exkluzív interjú!

Az élsport és a humor között látszólag éles ellentét feszül, hiszen ha elképzeljük, ahogy egy világklasszis úszó éppen egy világbajnokságra, vagy egy olimpiára készül, nem azt látjuk lelki szemeink előtt, hogy kacarászva, poénkodva rója a vége-hossza nincs köröket. Risztov Éva lett az az üdítő kivétel, aki – miután befejezte pályafutását úszófenoménként – megfejlődte önmagát és élve a felkínált lehetőséggel, áttempózott a média világába. Éva persze mindannyiunk számára örökre az az éremhalmozó úszó marad, aki rengetegszert csalt könnyet a szemünkbe Európa- és világbajnokságokon, vagy éppen a 2012-es londoni olimpián, ahol megszerezte a 10 kilométeres nyílt vízi úszás aranymedálját. De az is ő, akinek a humorától könnyesre röhögtük magunkat a #Bochkor adásait nézve, vagy éppen a Nemzeti Sportrádió reggeli műsorsávját hallgatva. Risztov Éva számára most újra elérkezett a „mély vízbe ugrás” ideje, hiszen hétfő reggel élőben jelentkezett be a Retro Rádió hullámhosszán, hogy elmondja, hamarosan csatlakozik a honi rádiózás álomcsapatához. Igen, ő érkezik majd Bochkor Gábor mellé a nemrég távozó Lovász László helyére. Risztov Éva a Borsnak adta az első interjúját a nagy bejelentés után.

Risztov Éva: „Tényleg könnyen menedzselem ezt az életformát”

Bors: Számodra a korán kelés gyermekkorod óta életforma. Meg lehet ezt szokni?

Risztov Éva: Kilencéves korom óta kelek hajnalban, hiszen a hatórás csobbanáshoz fél öt körül fel kellett kelnem. Számomra ez a természetes és nem is érzem nehéznek. Nem is igazán értem azokat, akiknek nehezen megy a korai ébredés. Persze az is igaz, hogy a többség azt nem érti, hogy én képtelen vagyok tovább aludni, ha felkel a nap.

Bors: Mi fér bele egy reggeli rádióműsor, vagyis tíz óra után a napodba? Pláne úgy, hogy viszonylag korán le kell feküdnie egy reggeli rádiósnak, ha másnap hozni akarja a formáját a stúdióban.

R.É.: Az első kompromisszum, amit meg kellett kötnöm önmagammal az elmúlt évtizedek alatt, az a korai lefekvés. Ez elkísér ma is, hiszen a Nemzeti Sportrádióból minden hétköznap a Gyarmati Dezső uszodába mentem, ahol egy úszóiskolát vezetek. Csak azután megyek haza, ha ott végeztem. 

Az a helyzet, hogy én tényleg könnyen menedzselem ezt az életformát.

Bors: Mikor pihensz?

R.É.: Mindig! De tényleg. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy minden, amit csinálok, szenvedélyből fakad és így nem is élem meg munkaként. Örömmel mentem minden nap a Sport Rádióba és ugyanilyen örömmel megyek majd a Retróba is. Az uszoda pedig az uszoda. Oda gyakorlatilag haza járok. Bárhová is megyek, a jaj de jó érzés kerít hatalmába, tehát pihentető az életem.

„Ha az ember valamiben a világ legjobbja akar lenni, akkor azt nem lehet elviccelni”

Bors: Bochkor Gábor mennyire volt része az életednek az elmúlt évtizedekben? Hallgattad őt, őket reggelente az uszodába menet?

R.É.: A Bumerángon nőttem fel, ahogy a generációm tagjainak többsége is. Aztán jött a #Bochkor, ahol gyakori vendég lehettem, vagyis kialakult köztünk egy kölcsönös tiszteleten alapuló munkakapcsolat is. Igyekeztem felnőni a feladathoz, és úgy tűnik, hogy ez szerinte is sikerült, hiszen hamarosan a Bochkorban folytatjuk ott, ahol a tévében abbahagytuk.

Bors: Mindig is ott lappangott benned az a fajta exhibicionizmus, ami a tévézéshez, rádiózáshoz kell?

R.É.: Ez inkább a személyiségfejlődésem egyik része. Bár az is igaz, hogy édesanyám végtelenül humoros ember. Viszont tény, hogy az élsport iszonyatos fegyelmet követelt tőlem és ebbe a fegyelembe kevés humor fért el. 

Mindenesetre, ha az ember valamiben a világ legjobbja akar lenni, akkor azt nem lehet elviccelni.

„Nem hiszem, hogy ne tudnék pariban lenni Bochkor Gábor egójával”

Bors: Hol ért utol Bochkor Gábor hívása? Emlékszel, hogy mit csináltál abban a pillanatban?

R.É.: Éppen vacsoráztam. Még azt is meg tudnám mondani, mi volt a tányéromon, hiszen minden érintetlenül rajta is maradt. Nettó két percig tartott a hívás, majd amikor letettük, csak ennyit tudtam mondani: Azt a mindenit! Majd megpróbáltam végiggondolni, hogy ez mit is jelent, de még most sem jutottam a végére. Amikor felkértek, hogy vezessek reggeli műsort a Nemzeti Sportrádióban, Gábort hívtam fel azzal, hogy szerinte alkalmas lehetek-e a feladatra. Ő azt válaszolta, hogy aki le tud úszni tíz kilométert úgy, hogy olimpiai aranyérmet szerez, az előtt nem lehet akadály egy reggeli rádióműsor sem. Persze azután is sokszor beszélgettünk erről a területről és ő mindig készségesen segített.

Bors: Hogy fogsz elbírni Bochkor Gábor egójával?

R.É.: Nézd! Nyolcmilliárd ember közül én akartam a Föld legjobbja lenni valamiben és ez összejött. Nem hiszem, hogy ne tudnék pariban lenni Bochkor Gábor egójával. Egyébként az én egóm is köszöni szépen, nagyon rendben van. Készen áll a jó értelemben vett harcra és arra is, hogy az általam elképzelt misszió szolgálatába álljon. 

Azt remélem, hogy értékes gondolatokat tudunk majd átadni együtt is annak a rengeteg embernek, akik a Bochkorral ébrednek már öt éve.