Pásztor Erzsi: „Én vagyok az ország józan részege!”

Pásztor Erzsit, mindenki Janka nénijét a rajongói nevezték el hazánk „józan részegének”, amikor még a Szomszédok Janka nénijeként emelgette a pálinkás- és söröspoharakat. Hiába volt negatív karakter, belopta magát a magyarok szívébe.

– állította Pásztor Erzsi a hot! magazinnak. „Janka figurája számomra ajándék volt, ő alapozta meg az ismertségemet. Imádom, hogy én vagyok az ország józan részege!”

Pásztor Erzsi: „Utálom a szeszt!”

A sorozat sugárzása idején Jankaként szóltak utána az utcán: a járókelők gyakran megfeddték, amiért túl undok és túl sokat iszik.

„Volt olyan jelenetem, amiben Jankaként csúnyán berúgtam, mégsem jutott eszembe megkérni az író-rendező Horváth Ádámot, hogy szelídítsen a karakteren! Én magam utálom a szeszt, éltem együtt alkoholistával is”

A művésznő kétszer vált el, de más-más okból. Az első férje, Jászai László imádta Erzsit a feleségeként és a kollégájaként is.

„Ha étteremben vacsoráztunk, Laci tíz perc múlva már a zongoránál ült, engem pedig kiszólított, hogy énekeljek” – mesélte a színésznő. „Édes ember volt, sose ivott, viszont bohém „linkóciként” nem számíthattam rá: például gyakran szórta el butaságokra a havi keresetét. A válásunk után mentem hozzá Holl Istvánhoz, aki mellett a poklot is megjártam. Tehetséges volt, ám az ital lett a veszte. Ő a lányom, Henriette édesapja.”

Ne őrizgessük a sérelmeket, ezt vallja Pásztor Erzsi

Eleinte nem volt gond, mindketten a Pécsi Nemzeti Színház tagjai voltak, szép lakásban éltek, Henivel hármasban. István és Erzsi gyakran járt színházi bulikba, a férj kedves volt, vicces, és csak pár pohár bort ivott. Később felerősödött Pista alkoholizmusa; a felesége rábeszélte az elvonókra, de a férfi visszatérve ott folytatta, ahol abbahagyta. Heni közben iskolás lett, Erzsi pedig tudta: egy nap el fog válni a második férjétől is.

„Épp Pesten voltam forgatni, amikor egyik éjjel Pista részegen beült a kocsiba, Henit a lakásban hagyta, és feljött utánam” – emlékezett Pásztor Erzsi. „Amikor megláttam az ajtóban dülöngélve, kilöktem, és ő legurult a lépcsőn. Nem esett baja, viszont akkor döntöttem el, hogy 21 év után itt a vége! Pistával barátságban váltunk el; még anyukám tanított meg rá kiskoromban, hogy ne őrizgessük a sérelmeket, és sose veszítsük el a jókedvünket. Azóta is eszerint élek.” 

„Több mint negyven éve élek egyedül, de jó ez így. Korábban minden szilvesztert a színpadon játszva töltöttem, de ennek már vége. Most is csak itthon tévéztem, éjfélkor kölyökpezsgővel koccintottam a lányommal, a szomszéddal, majd lefeküdtem. Ez egy jól bevált forgatókönyv – minek változtatni rajta?”