„Óriási teher volt a vállán” – Csepregi Éva fiával lépett színpadra a Neoton nagykoncertjén

Január 10-én, szombaton telt ház előtt ünnepelte hatvanéves pályafutását a Neoton az MVM Dome-ban megrendezett Finálé koncerttel. A precízen felépített látványvilág, az átgondolt dramaturgia és a megállíthatatlan slágerparádé egyetlen estére sűrítette a zenekar hat évtizedes zenei örökségét.

Neoton Finálé – így született meg a gondosan felépített ünnep

A Neoton koncert minden pillanata azt sugallta: itt semmit nem bíztak a véletlenre, óriási kreativitással és gondossággal készült a Finálé. Az este nem csupán nosztalgikus visszatekintés volt, hanem élő bizonyítéka annak, hogy az igazi slágerek generációkon átívelve is összekötnek. A koncert után Csepregi Éva a Borsnak adott nagyinterjúban mesélt a Neoton-életérzésről, a Finálé jelentéséről, a közösség erejéről és a siker titkáról.

Bő egy nap telt el a koncert óta – hogy vagytok, milyen érzésekkel telt a vasárnap?

Nehéz feldolgozni ennyi érzést és élményt, természetesen még teljesen a hatása alatt vagyunk. Elégedett vagyok a koncerttel, nagyon sokat készültünk rá. Örültem, hogy Dávid rendezőként nagyon bevált, kiváló ötletei voltak. Minden összejött, amit szerettünk volna. Rengeteg gratulációt kaptunk mindenféle szinten, nehéz lenne röviden összefoglalni ezt az élményt.

Mégis, ha most hirtelen ki kellene emelned valamit, mi lenne az?

Az egyik legmeghatóbb része a koncertnek az volt, hogy a fellépés előtt megnyílt egy Neoton-kiállítás. Ott még én is meghatódtam. Százhúsz ember váltotta meg az úgynevezett meet and greet jegyet, fotózkodtunk, vendégül láttuk a rajongókat – igazán impozáns volt. Ajándékokat adtunk és kaptunk, nagyon élvezetes volt. Számomra ez egy rendkívül megható másfél óra volt.

Pedig a koncert és az elmúlt hónapok megfeszített munkájának gyümölcse csak ezután jött.

Alapi István jelenléte, Csonka Bandi bevonása házigazdaként, a táncosok, a zenésztársak – egy nagyon összetartó, lelkes közösség voltunk. Mindenki örült, hogy ott lehetett, és mi is annak, hogy ők ott voltak. Pásztor László jelenléte különösen meghatározó volt. Sokszor a szerzők a háttérben maradnak, de ő színpadi ember is, és most újra velünk állt színpadra. Őszintén azt éreztük a közösen előadott dal után, hogy addig tapsol a közönség, ameddig mi szeretnénk. Laci a Népstadion-koncert után megfogadta, hogy soha többé nem áll színpadra – és mégis ott volt velünk. Dj Dominique játéka „előzenekarként” kiválóan megalapozta az estet, Bandi felvezetése és a hírességhasonmás-kamera pedig sokat dobott a koncert elején.

Közösség a színpadon és azon túl

Én nem közönséget, hanem közösséget láttam a koncerten. Ráadásul látható volt, hogy generációkon átívelő a rajongói tábor.

Valóban, ezt számunkra is nagy élmény látni. Ilyenkor tudunk valami olyasmit nyújtani, amit év közben nem. Tavaly is rengeteg koncertünk volt, folyamatosan foglalkozunk a közönségünkkel. Úgy érzem, minden személyes találkozás hozzájárul ahhoz, hogy szívesen jöjjenek el a nagykoncertekre is. Ez a bizonyíték arra, hogy ezeket a dalokat igenis tovább kell adni. A közönségünk óriási ajándék számunkra – mindig büszke voltam rájuk, mert egy igazán különleges csapat.

Mi lehet ennek az időtállóságnak az oka?

Sok olyan értéket közvetítünk, amelyek generációkon át is megszólítják az embereket: életszeretetet, példázatokat, régi és új emlékeket. Mindig találni aktuális mondanivalót a dalainkban, kapaszkodót a boldogság, a béke vagy a család felé. A popzenében az üzenet kulcsfontosságú, ez a mi kis missziónk. Nem csak a szórakozásról szól – bár hozzáteszem, én a színpadon szórakozom –, hanem arról, hogy tartalmat közvetítsünk.

Fáradhatatlanul vittétek végig a koncertet, óriási szeretet és rajongás övez titeket, s a jövő évi naptáratok is szépen telik. Érdeklődés van, lelkesedés és erő is. Miért Finálé volt a címe?

Kétévente szoktunk ilyen nagy koncerteket adni. Azért kapta a Finálé címet, mert ki tudja, két év múlva lesz-e lehetőségünk ekkora volumenű fellépésre. Addig kell ezeket az összegző esteket megvalósítani, amíg erőnk teljében vagyunk. A mostani koncert után pedig egyértelmű, hogy érdemes csinálni: jövő évre már szépen gyűlnek a nagyobb fellépések, például a Budapest Parkban is ott leszünk.

Hat évtized után is alázattal

Mi a titka annak az alázatnak, ami ennyi siker után is jellemez benneteket?

Van egy nagyszerű menedzserünk, Szalai Gabriella, közel harminc éve dolgozunk együtt, és nagyon hálás vagyok érte. A titok talán az, hogy olyan emberekkel vesszük körül magunkat, akikkel egyezik az értékrend és a hozzáállás. Balassa Jánost, a koncert producerét megtalálni óriási ajándék volt. Gabriellával és Jánossal nemcsak dolgozni, beszélgetni is öröm. Olyan bölcsek, higgadtak, nagybetűs normális emberek, akikkel jó dolgozni. Ahhoz, hogy valami igazán megszülessen, össze kell tartani – minket még erre neveltek a pályánk elején.

Hogyan láttad a fiadat, Heatlie Dávidot a hatalmas munka közben?

Dávid fiatal kora ellenére kiválóan megtalálja a hangot az idősebb zenészekkel is. Óriási teher volt a vállán, mégsem a feszültséget kereste, mindig a megoldásokat. Sokszor azon kaptam magam, hogy új oldalait ismerem meg – talán egy csomó mindent most tudtam meg róla. Bölcs, proaktív és rendkívül kreatív ember lett. János és Dávid ötlete volt a Neoton-kiállítás is, fáj a szívem, hogy vasárnap már le kellett bontani. Hiszem, hogy ez a titok: nagyokat álmodni, sokat dolgozni, komolyan venni a feladatot, és szeretetben összekapaszkodva megvalósítani.

A Neoton Finálé koncertje nem lezárásként, sokkal inkább új lendületként él tovább a zenekar és a közönség emlékezetében. Csepregi Éva számára az este egyszerre volt számvetés, megerősítés és inspiráció. A szombati koncert feltöltődése új célokat és további terveket hozott – a Neoton története pedig láthatóan még korántsem ért véget.