Reviczky Gábor évtizedek óta a magyar színházi és filmes élet egyik legmeghatározóbb alakja. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész pályája során a groteszk, ironikus és markáns karakterek mestere lett – egy igazi művész, akit generációk ismernek és szeretnek. Egy ország szorított a rákkal való küzdelme során, a közelmúltban viszont újabb nehézséggel kellett szembenéznie.

Komoly megpróbáltatással kell szembenéznie a színművésznek. Reviczky Gábor betegségei, szívműtéte és 76 éves kora ellenére azonban továbbra is aktív, forgat, és színházban is játszik. Kimerítő ennyi helyen helytállni, ráadásul olyan történt vele, ami még jobban megnehezítette a művész életét. Egy hosszú, kimerítő forgatási nap után hazaérve váratlan baleset érte, ami fizikailag és lelkileg is megrázta.
Forgatni mentem. Nagyon korán, 3:20-kor keltem. Bár oda kocsival vittek, este előadásom is volt a színházban, oda viszont már saját autóval mentem. Amikor hazaértem, ki akartam szállni és nem tűnt fel, hogy nem engedelmeskednek a lábaim. Kizuhantam a kocsiból, térdre. Nagy nehezen felálltam, de minden energiám feletti erőre és akaraterőre volt szükségem hozzá. Végül nagy nehezen feltápászkodtam. Akkor láttam, hogy tiszta seb voltam, tiszta vér. Az aszfalton a kavicsok is mind bementek a bőrömbe
– idézte fel a történteket a színművész a Borsnak.

Az esés után a nagy nehézségek ellenére Gábor végül be tudott menni a házba. A késő esti óra miatt, orvost már nem akart keresni. De Reviczky Gábor felesége, Krisztina, mindenben támogatta.
„Fertőtlenítette a sebet, aztán kaptam infúziót. Akkor jobban lettem. Hál’ Istennek nem tört, de ekkora eséstől ripityára törhetett volna a térdkalácsom” – mondta.
A gyógyulás lassan megy, ezért még a forgatás végi stábbulit is ki kellett hagynia, amit nagyon sajnál a művész.

A baleset óta minden előadás komoly belső csata a művésznek. A fájdalom miatt kissé nyűgnek érzi az előadásokat, de végül mindig igazi gyógyszerként hat rá, és sokat segít.
Amióta ez megtörtént, nagyon nagy akaraterőre van szükségem, hogy elmenjek előadást játszani. Ilyenkor az ad erőt, hogy állva tapsolnak a végén, ez a legnagyobb segítség, hogy tovább csináljam. A színpad gyógyszer. Nem csak nézőnek, színésznek is. Legalább arra az időre el tudom felejteni az összes nyavalyámat
– zárja gondolatait a Kossuth-díjas művész.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.