Katona Klári 72 éves – A kazetták királynője újra reflektorfényben

Katona Klári, a magyar könnyűzene egyik legkülönlegesebb és legrejtélyesebb alakja, ma ünnepli 72. születésnapját. 1953. október 20-án született Ráckevén, és már gyerekként tudta, hogy a zene lesz az ő útja. Fiatalon csatlakozott a Neoton együtteshez, ahol hamar megmutatkozott rendkívüli tehetsége, de hamarosan önálló karrierbe kezdett, amely a hetvenes évek második felében hozta meg számára az igazi sikert. Az EMeRTon-díjas énekesnő azóta is a hazai popzene meghatározó, időtálló hangja!

Katona Klári nagy áttörése

Az áttörést az 1972-es Táncdalfesztivál hozta meg számára, amikor a „Bővízű forrás” című dallal lépett színpadra. Az ország felfigyelt rá: egy végtelenül tiszta, őszinte hang, tele érzelemmel. Katona Klári ekkor vált azzá az énekesnővé, aki nemcsak elénekli, hanem át is éli a dalt.

Aztán a hetvenes évek közepén jött el a korszak, amely végleg beírta nevét a magyar zene történetébe. A „Savanyú a csokoládé” című dalával országos szenzációt keltett, a dal szövegét pedig nem más írta, mint Demjén Ferenc, azaz Rózsi – a lágy melódia, a játékos szöveg és az a jellegzetes, finom hang egyszerre volt bájos és mély. Ettől a pillanattól kezdve mindenki tudta, ki is az a Katona Klári.

A dalok, amik örökre velünk maradtak

A hetvenes évek végére már minden rádió műsorán ott volt a neve. 1978-ban megszületett a „Láthatod: boldog vagyok”, amely nemcsak újabb sláger, hanem egy egész korszak szimbóluma lett. Ebben a dalban ott volt minden: a női függetlenség, a boldogság iránti vágy és az a szelíd derű, ami mindig is jellemezte őt.

Majd az évek múlásával Katona Klári egyre mélyebb, személyesebb témák felé fordult. Az 1981-es „Titkaim” című album már egy érettebb, gondolkodóbb énekesnőt mutatott: a dalokban ott rezgett az élet, a vágy, a csalódás, a felismerés. Nem csupán popzenét énekelt – történeteket mesélt el, emberi pillanatokat zenésített meg.

Néhány évvel később megszületett az egyik legmeghatóbb szerzeménye, a „Ne sírj”, amelyben az érzelmi őszinteség és a törékeny erő különleges elegyet alkot. Ez a dal ma is ugyanúgy hat, mint akkor: ha megszólal, az ember önkéntelenül is elcsendesedik.

A kilencvenes évek elején pedig sokan már a visszavonulását sejtették, de Katona Klári ismét meglepte közönségét. A „Fekete gyöngy” című dalban már egy bölcsebb, tapasztaltabb nő szólalt meg – finoman modern hangzásban, de a régi érzékenységgel. Ezekkel a dalokkal nemcsak slágereket, hanem zenei történelmet írt: az ő hangja lett a nosztalgia hangja.

Amikor még a rádió volt a TikTok

Ki emlékszik még arra, amikor a zenehallgatás nem csak egy kattintás volt, hanem egy szertartás? Amikor esténként a rádiót tekergetve vártuk, hogy felcsendüljön egy dal – talán pont az, amelyikben Katona Klári énekel. A magnó készenlétben állt, az ujj a „REC” gomb fölött lebegett, és ha megszólalt a „Savanyú a csokoládé”, azonnal indult is a felvétel.

Ekkor még egy kazetta két oldala elég volt egy szerelmi történetre: az A-oldalon a boldog pillanatok, a B-oldalon a búcsú. És valahol középen mindig ott volt Katona Klári, aki a háttérben, szinte láthatatlanul kísérte végig az életünket. Nem volt YouTube, nem volt streaming – csak a hang, a történet és az érzés, ami örökre belénk égett.

A hang, amit nem lehet elfelejteni

Katona Klári különlegessége nemcsak a hangjában, hanem a kisugárzásában is rejlik. Ő nem a botrányokból, hanem a dalokból élt. Nem próbált megfelelni a divatnak, inkább hű maradt önmagához. Ez az őszinteség és alázat teszi máig halhatatlanná.

Hangja egyszerre lágy és erős, nőies és határozott. Amikor megszólal, az emberben megáll az idő. Minden generáció talál benne valamit: a fiatalok a romantikát, az idősebbek a nosztalgiát, a zeneszeretők pedig a művészet tisztaságát.

72 év – és egy élet, amit a dalok írnak

A ma 72 éves Katona Klári továbbra is a magyar zenei élet egyik legnagyobb ikonja. Nem kell, hogy új dalokat írjon ahhoz, hogy jelen legyen: elég, ha felcsendül valamelyik régi slágere, és máris ott van velünk – egy szobában, egy emlékben, egy mosolyban.

A „Láthatod: boldog vagyok”, a „Titkaim” vagy a „Fekete gyöngy” ma is ugyanolyan erejű, mint amikor először hallottuk. Ezek a dalok nem öregszenek. Mert Katona Klári nemcsak egy énekesnő – ő maga a dallam, ami összeköti a múltat a jelennel.

És ahogy a retró újra divatba jön, valahol egy régi rádióban, egy kazetta sercegése mögül újra megszólal az ismerős hang: Láthatod: boldog vagyok… – és egy pillanatra újra minden a régi.