Elképesztően megterhelő napokon van túl a korábbi villalakó. VV Seherezádé nemrég életet adott a kisfiának, és a szülés nem zajlott olyan gördülékenyen, mint remélte – bár azt azért sejtette, hogy nem lesz egy sétagalopp a babája világra hozatala.
„Egy szerdai napon jöttek a fájások. Tettem a dolgom, majd hajnali kettőkor szóltam a férjemnek, hogy nem bírom tovább, menjünk be.
Bevitt a kórházba, ahol mondták, hogy ugyan megindult a szülés, de még nagyon az elején vagyunk; reggel úgyis vissza kell jönnöm, hiszen már túl vagyok a 40. héten, addig jobb, ha az otthon melegében töltöm ezeket az órákat.
– Hazamentünk, majd 2 órával később vissza, akkor már zokogtam a fájdalmaktól a kátyús utakon. Az orvosok ismét megvizsgáltak, és felajánlották, hogy rásegítenek az amúgy már elindult folyamatra, hiszen a legutóbbi mérések alapján már bőven 4 kiló felett volt a kis Noah, s mivel még sokáig eltarthat a vajúdás, ha természetes úton akarom világra hozni a picit, minden nap/óra számíthat, ezért oxitocint kaptam, ami elképesztően kemény és borzalmas mesterséges fájásokat generál.
Ezekben az esetekben minden szülésnél, minden kórházban ez a protokoll. A végén már kétpercenként tízes erősségű, embertelen fájdalmam volt, napok óta nem aludtam, kimerültem, szó szerint halálközeli élmény volt az egész folyamat.
A férjem végig fogta a kezem, bátorított, puszilgatta a homlokom, de lelkileg már ő is nagyon szenvedett, hogy így kell lásson. Végül sikerült természetes úton világra hoznom a kisbabám, onnantól pedig minden borzalom elhalványult, hiszen felülírta a csoda” – kezdte Seherezádé a hot! magazinnak.
Elmondása szerint tört már ripityára végtagja síelés, biciklizés közben, de ezek a fájdalmak a közelébe sem érnek a szüléssel járó fájdalmaknak. Ettől függetlenül nagyon sokat jelentett neki, hogy a férje, Norbi mindvégig ott volt vele a szülés alatt, és fogta a kezét.
„Ha Norbi nincs mellettem, nem tudom, képes lettem volna-e végigcsinálni. Még így is olyan rendkívül nehéz volt, hogy a császármetszésért könyörögtem, én, aki határozottan csak hüvelyi úton szerettem volna. Személy szerint kötelezővé tenném az apás szülést!
Az Uzsoki Utcai Kórházban szültem, hálás vagyok az ott dolgozóknak.
Nem szerettünk volna magánkórházba menni, számomra ez elvi kérdés: inkább a gyerekre költjük majd azt a pénzt. Amióta megszületett Noah, olyan szerelmesek vagyunk belé, hogy elképesztő! Nem tudom, hogyan voltunk képesek eddig nélküle élni!
Minden más értelmet nyert, érte még százszor is átélném ezt az egészet! Közben kiderült, hogy csalóka volt a biometria, és kevesebb mint négy kilóval (3660 grammal és 55 centivel) jött a világra.
Azt hittem, nagyobb baba lesz, mert én is négy és fél kilóval születtem, és mindenki Bocinak hívott, mert husi baba voltam” – emlékezett vissza az anyuka.
Néhány napot bent töltöttek a boldog szülők, utána pedig hazamentek – igaz, akkor még nem a saját házukba. Két nap múlva viszont megkapták a jó hírt: beköltözhetnek az új otthonukba.
„Harminchat hetesen még glettelgettem, festettem Noah szobáját. Az utolsó egy-két hétben már csak lelkes szemlélő voltam.
Most pedig életünk legszebb időszakát éljük! Igazi paramamiként még mindentől féltem a kicsit, de majd kialakul a rutinunk. Egyelőre segítséget sem kérünk; meglátjuk, mi lesz, ha Norbi visszamegy dolgozni az apaszabiról, de most óriási szimbiózisban létezünk.”
Nemcsak Seherezádé babája, de Szabó Ádámék és Vasvári Vivien kisfia is természetes úton jött világra.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.