A Sanremói Táncdalfesztivál adta az ötletet, hogy legyen hasonló hazai rendezvény, majd 1966 februárjában a Magyar Televízió bejelentette, hogy nyáron megrendezik a magyar verziót. Az első hazai Táncdalfesztivált 1966. július 7-e és augusztus 20-a között bonyolították le, az Erkel Színházból közvetítette a Magyar Televízió a döntőt, noha, eleinte még arról volt szó, hogy Tihanyban lesz a finálé. Az elődöntőkkel együtt négy adás készült, az akkori mezőnyben voltak már ismert előadók – mint Toldy Mária –, és fiatalok egyaránt.
Toldy Mária a Más ez a szerelem című dalával megosztott első díjat, és előadói díjat nyert, Kovács Kati volt a másik győztes abban az évben. Toldy Mária akkor már országosan ismert énekesnő volt. „1960-ban indult a Magyar Rádióban egy táncdalstúdió, ahol tehetséges fiatalokat gyűjtöttek össze, Balassa P. Tamás volt a tanárunk” – mesélte a Bors megkeresésére, hozzátéve, hogy Mátrai Zsuzsa, Sárosi Katalin, Koós János, Aradszky László voltak a pályatársai, többek között.
Az első hazai Táncdalfesztivál előtt már olyan slágerei voltak, mint a 20 éves vagyok, a Barna bőrű hableány, vagy a Békaszerenád. „Egy rajongó kislány leírta, hogy 135 dalt vettek fel velem a rádióban. A férjem, Malek Miklós zeneszerző volt az, aki folyamatosan rendbe rakta hangszereléseivel a dalok hiányosságait” – emlékezett.
Az 1966-os Táncdalfesztivál még nagyobb ismertséget hozott Toldy Máriának. Egy televízió, egy csatorna volt, gyakorlatilag nem voltak emberek az utcán, amikor a dalverseny döntőjét közvetítették. „Sikerem volt, megismertek, az utcán megfogták a kezem, megsimogattak, éreztem a szeretetet. Az első fesztivál izgalmas, megismételhetetlen hangulatú volt, ha meghallom a szignált, ma is összerándul a gyomrom” – mesélte a Borsnak az énekesnő.
„Csak addig izgultam, amíg ki nem jutottam a színpadra, utána már megnyugodtam. A színpadon aztán mindent beleadtam, de nem volt bennem olyan vágy, hogy meg kell nyernem a Táncdalfesztivált” – emlékezett.
Toldy Mária szerint a mezőny úgy állt össze, hogy az ismert énekeseket beválogatták, de mellettük feltűntek fiatalok, kezdők is, például Zalatnay Sarolta, Szécsi Pál. Nem volt ellenségeskedés: „Ott mindenki drukkolt mindenkinek” – tette hozzá.
Valójában mindig tanítani szeretett volna, tíz év színpadi karrier után váltott.
A fesztivál után megszületett a lányom, majd a fiam, és nem akartam, hogy más nevelje fel őket.
„Tíz év színpadi lét nagyon szép volt, és olyan jó, hogy át tudom adni mindezt a fiataloknak!” – jegyezte meg.
Tanítványai voltak többek között Bereczki Zoltán, Feke Pál, Vágó Zsuzsi, Vágó Betti: „Ötven éve tanítok, 87 éves vagyok, sportolok, nincs komoly problémám, sokat úszom. Komoly betegségek elkerültek: így szeretek élni, ahogy élek, nagy családom van.”
25 éve foglalkozik kifejezetten musicalénekes képzéssel: „Növendékeim nem csak énekelnek, hanem megtanulnak szépen beszélni, táncolni: érzelemmel és érthetően előadni mindent. A musical nagyon komoly műfaj, nehéz egyszerre énekelni, táncolni és akkor még ott van a próza.”
A fiatalok közül Rúzsa Magdit tartja nagyon jó énekesnőnek: „A tévét már ritkán nézem. Olvasok, zenét hallgatok, a zene továbbra is meghatározó az életemben. Látom az új tehetségeket, próbálom követni a tehetségkutató műsorokat, szeretem a tehetséges embereket.”
Az első, 1966-os Táncdalfesztivál idején még nem volt tévékészülék minden háztartásban, de vonalas telefon sem, így levélben, postai úton lehetett szavazni. Végül zajos közönségsikert aratott a műsor, számos dalt kiadtak kislemezen, később nagylemezen is, több előadónak akkor indult be a karrierje. Még abban az évben, decemberben be is jelentette az MTV, hogy lesz folytatás – és egy év múlva valóban megrendezték a második dalversenyt.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.