Titok a múltból: Így született meg az első Táncdalfesztivál

1966 januárjában a magyar sajtó még az olasz dalversennyel foglalkozott, szó sem volt magyar verzióról. "A Sanremói Táncdalfesztivál rendszerint nem sztárparádé, hanem egy-két nagynevű szereplése ürügyén ismeretlen starletek, csillagocskák felvonulása, versenyzése az impresszáriók, hanglemezcégek, varietéigazgatók kegyeiért” – írta akkoriban kissé karcosan a Tükör. 1966. február 11-én azonban megjelent az Esti Hírlapban az első cikk arról, hogy a Magyar Televízió székházában aznap délelőtt kiderült, hogy lesz magyar kiadás, ismertették a "balatoni magyar táncdalfesztivál" programját.

Megirigyelve a San Remó-i rendezvény körüli csillogást, a fesztivált „a hazai slágertermés színvonalának emelése, alkotó- és előadóművészei nemzetközi hírnevének öregbítése céljából” hirdették meg. A zeneszerzők és szövegírók szöveges táncdalokkal nevezhettek név nélkül, a sanzon- és táncdalbizottság döntött a pályaművek sorsáról. Egy szerző legfeljebb két számmal pályázhatott.

A pályaműveket zongorakivonat formájában kellett benyújtani, írta a Magyar Nemzet. „A döntőt augusztus 20-án a Balaton partján, előreláthatóan Tihanyban rendezik a televízió, sőt valószínűleg az Intervízió nyilvánossága előtt. A Balatoni Táncdalfesztivál tíz-, öt- és kétezerforintos díjait a Szerzői Jogvédő Hivatal biztosítja” – tudatta a sajtó. Még májusban is „balatoni táncdalfesztivált” emlegettek a lapok, végül a fővárosban rendezték a zenei eseményt.

Fiatalok és befutott énekesek az első Táncdalfesztivál mezőnyében

Az első hazai Táncdalfesztivált 1966. július 7-e és augusztus 20-a között bonyolították le, az Erkel színházból közvetítette a Magyar Televízió a döntőt. Az elődöntőkkel együtt négy adás készült, az akkori mezőnyben voltak már ismert előadók és fiatalok egyaránt, fellépett például Ambrus Kyri, Hollós Ilona, Mátrai Zsuzsa, Mikes Éva, Sárosi Katalin, Toldy Mária, Záray Márta, Harangozó Teri, Molnár Piroska, Kovács Kati, Koncz Zsuzsa, Aradszky László, Koós János, Korda György, Németh József, Vámosi János. De az Atlantis, az Illés és a Metro együttes is a mezőnyben volt.

Kovács Kati két dallal indult: Nem leszek a játékszered, Szombaton végre, és az előbbivel bejutott a döntőbe. Ez az Illésnek is sikerült a Még fáj minden csók című dallal, a fináléban pedig ott volt még Aradszky László, Koós János, összesen 12 előadót láthattak a tévézők. Az első díjat megosztva kapták Kovács Kati a Nem leszek a játékszered (zeneszerző: Gyulai Gaál János, szövegíró: Hajnal István) című dallal, és Toldy Mária, a Más ez a szerelem című szerzeménnyel, ennek zenéjét Bágya András , szövegét G. Dénes György írta.

A sajtó szerette, várta a folytatást 

A döntő után a Hétfői hírek címlapon hozta, hogy „Ezentúl van mérce, van mit felülmúlni!”. A lap kiemelte, hogy 140 ezer levélszavazat és 19 zsűritag döntött a táncdalfesztiválon. A szűkebb körű és az országos szavazás állítólag szinte egyhangú volt. 1966-ban nagyon sok háztartásban még nem volt vonalas telefon sem, ezért volt szükség a levélben történő voksolásra.

A Dolgozók lapja négy nappal később azt írta, hogy „a Magyar Televízió I. Táncdalfesztiválja örvendetes fejlődést hozott tánczene kultúránkban. Több kiváló, - nyugodtan leírhatjuk - világszám született.” Az Esti Hírlap arról értekezett, hogy „nem kétséges, a Televízió I. táncdalfesztiváljának legfőbb győztese a magyar tánczene.” A szerző megjegyezte, hogy két hónapja már ismét hallgatják, dalolják a dalokat, beszélnek a Táncdalfesztiválról és „olyan szenvedélyesen vitatkoznak róla, hogy futball-világbajnokság legyen a talpán, mely rivalizálni tud vele”

Petrovics Emil a Magyar Nemzet 1966. augusztus 16-i számában arról írt, hogyan látta zsűritagként az eseményt. Szerinte „a táncdalfesztiválon, amely nem csekély forrongást idézett elő a magyar könnyűzenében és amely szinte váratlan erővel mozgatta meg a közvéleményt, vitathatatlan győzelmet aratott a tehetség, a szakmai képzettség és a jó ízlés.” Ezzel együtt elszomorította, hogy a dalszövegek nagy többsége továbbra is lapos és ötlettelen volt, és volt pár hamis produkció is.

„A Fesztiválzenekar korrektül muzsikált, a gitáregyüttesek közül Illésék tűntek diszponáltabbaknak. Szükség van-e ilyenfajta versengésre? Meggyőződésem, hogy igen. (…) Azt hiszem, hogy a tévé jól és ügyesen rendezte meg a magyar táncdal első fesztiválját” – írta a Kossuth-díjas zeneszerző.

Becslések szerint 3 millióan nézték az első Táncdalfesztivált. Mivel sikeresnek ítélte meg a Magyar Rádió és Televízió már 1966 decemberében bejelentette, hogy 1967-ben is megrendezi a zenei eseményt. „A táncdalfesztiválra ismét számos díjat írtak ki. Díjat alapított az MRT elnöke, a Zeneművész Szövetség Elnöksége, a Hanglemezgyártó Vállalat, az ORI, a Zeneműkiadó Vállalat és a Szerzői Jogvédő Hivatal” – írta akkor a sajtó. A másodikat meg is rendezték egy évre rá, de ez már másik történet.