Mohamed Fatima: „Apámmal olyan távol vagyunk, mint Makó Jeruzsálemtől”

Mohamed Fatima története egyszerre szól hiányról, elfogadásról és önazonosságról. Bár gyerekkorától kezdve érezte édesapja hiányát, végül megtanulta, hogy a múlt helyett előre kell tekintenie.

Mohamed Fatima végül soha nem ismerte meg apját

Mohamed Fatima Budapesten született, édesanyja magyar, édesapja pedig egyiptomi származású. A Fatima nevet a nagymamája után kapta – mesélte el a Palikék világa legújabb adásában. Szülei akkor váltak el, amikor még csak egyéves volt, így a közös emlékek száma gyakorlatilag nulla. Mohamed Fatima apja süketnéma volt, néhány magyar szót ugyan ki tudott ejteni, de nem tudott kommunikálni, ahogy az öccse sem. Csecsemőkorában még felmerült, hogy Fatimának sem lesz hallása – csoda, hogy végül kivételes énekhanggal ajándékozta meg az élet.
Mohamed Fatima szülei külön utakon jártak, az apahiány az énekesnő gyerekkorát végigkísérte. Nyolcévesen tanulta meg apja teljes nevét, ami olyan hosszú volt, hogy addig képtelen volt megjegyezni. 

– mondja Fatima, aki 17 éves korára feladta, hogy valaha is kapcsolatot teremtsen vele.
Fordulat csak évekkel később történt, amikor édesanyja halála után váratlanul jelentkezett édesapja. Eleinte zaklatásnak élte meg az ismeretlen férfi hívásait és üzeneteit, nem is sejtve, ki áll a háttérben. Csak unokahúga világosította fel: „Te, ez nem az apád?” Egy régi képről még emlékezett rá, de a három évtized elteltével teljesen megváltozott. A beszélgetések olyanok voltak, mintha egy vadidegennel chatelt volna.

Súlyosan sérült apakép

Fatimának apja oldaláról négy testvére is van, ám sosem találkozott velük, kulturális különbségeik és vallási eltéréseik miatt sem alakult ki kötelék. Az apakép helyét egy nevelőapa vette át gyerekkorában, akivel szintén nem volt harmonikus a kapcsolata. A bántalmazás elől 12 évesen unokatestvéréhez menekült, és ez mélyen meghatározta párválasztását: tudatosan keresett szelíd, visszafogott, egyszerű társat maga mellé.
Mohamed Fatima anyja viszont mindig kitartott mellette, miközben végül ő is meg tudott szabadulni a lelki terrortól, a bántalmazó kapcsolattól. Fatima számára pedig az apjával való távolságtartás már nem fájdalom, hanem egy élettapasztalat, amely megtanította, hogy a szeretetet többek között nem a vér, hanem a jelenlét határozza meg.