Lélekcsaládok és lélektársak – Ők azok, akik inkarnációkon át kísérik egymást

A lélekcsaládok teóriája szerint valóban léteznek olyan lelkek, amelyek nem csupán a földi síkon találkoznak először egymással. Az a határozott érzésünk lehet, mintha már láttuk volna egymást valahol, talán egy másik korban, egy másik testben. Ezek a találkozások valószínűleg nem a véletlen művei, hanem a lélek tudatos választásai. Segítünk felismerni, hogy lélektársak vagytok-e. 

• Ezért érkeznek együtt a Földre a lélekcsaládok.
• A lélekcsalád és a lélektárs fogalma.
• Így kapcsolódnak egymáshoz a lelkek. 
• Ez a lélekcsalád és a lélektársak közös sorsfeladata. 

Miért érkeznek együtt a Földre a lélekcsaládok?

A spirituális szemlélet szerint a lelkek nem magányos „utazók”. Mielőtt testet öltenének, „szerződéseket” kötnek egymással: vállalják, hogy bizonyos sorsfeladatokat együtt oldanak meg. Egyesek azért találkoznak újra és újra, mert előző életeikben mély, meghatározó kapcsolatban álltak – szerelmesekként, testvérként, szülő-gyermek szerepkörben vagy baráti viszonyban voltak.

Mások karmikus tanulás miatt térnek vissza egymáshoz: amit egyszer nem tudtak befejezni, azt egy következő inkarnációban igyekeznek helyrehozni. A lélekcsalád tagjai gyakran tükröt tartanak egymásnak. Nem mindig könnyű és harmonikus a velük való kapcsolat – sőt, sokszor ők hozzák el a legnagyobb kihívásokat és tanításokat. De éppen ezek a találkozások indítanak el bennünket a legmélyebb önismereti úton.

Lélektárs vagy lélekcsalád?

A lélekcsalád fogalma egy nagyobb egységet ír le: több lélek tartozik össze, akik különböző szerepekben támogatják egymást az evolúció és a leszületések során. 

A lélektárs ezzel szemben egy kiemelt fontossággal bíró kapcsolat: egy olyan lélek, akivel különösen erős, szinte magnetikus vonzást tapasztalunk – nem feltétlenül csak romantikus értelemben. Olykor egy lélektárs lehet a testvérünk, barátunk, gyermekünk vagy tanítónk is. A közös bennük az érzés: „Nem tudom, honnan, de mélyen „ismerlek.”  Az ilyen találkozások gyakran sorsfordítóak, és olyankor bukkannak fel, mikor fontos életfeladatot kell megoldanunk – ami talán nem sikerülne nélkülük. Felgyorsítják a lelki fejlődésünket, intenzív érzelmeket mozgatnak meg, és sokszor teljesen új irányba terelik az életünket.

A „gyurmatömb-elmélet” – így kapcsolódnak egymáshoz a lelkek

Képzeljük el, hogy a lelkek összessége egy hatalmas, egységes gyurmatömb, melyet univerzumnak vagy Akashának is nevezhetünk – egyetlen forrás, egyetlen tudatmezőben összekapcsolódva. Amikor egy lélek leszületik a Földre, mintha ebből a nagy gyurmatömbből lecsippentenénk egy apró darabot. Ez a kis „gyurmadarab” testet ölt, személyiséget kap, tapasztal, érez és tanul – erre test nélkül egy energiarészecske nem lenne képes. A test halála után azonban ez az apró rész visszatér az egészbe és újra egyesül a nagy gyurmatömbbel.

Amikor ugyanazt a részecskét ismét megpróbáljuk „leszakítani” a tömbből, már nem tudjuk pontosan ugyanazt a darabot kiemelni. Miért? Mert a kis gyurmadarab az egészhez tapadva veszít önmagából, miközben magával is hoz elemeket az egészből. Energiát ad le és energiát vesz fel – összekeveredik, és energiát cserélve változik. Ez azt jelenti, hogy egyetlen lélek sem marad teljesen érintetlen, vagyis ugyanaz: minden inkarnáció után más minőségben tér vissza a Földre. Amikor két lélek újra találkozik, nem pontosan ugyanazok, akik valaha voltak – de mégis hordozzák egymás energetikai lenyomatát.

Talán ezért érezzük azt bizonyos embereknél, hogy „összetartozunk”. Mintha ugyanabból az anyagból, „gyurmából” formáltak volna minket.

Sorsfeladatok közösen

A lélekcsaládok gyakran kollektív feladatokat vállalnak egymással. Lehet ez egy családi minta gyógyítása, egy több generáción átívelő trauma oldása, vagy akár egy fontos közös küldetés – például gyógyítás, tanítás, inspirálás vagy egy projekt fizikai megvalósítása. 

A lélektársak inkább egymás katalizátorai. Megmutatják a legtitkoltabb oldalunkat, gyengeségeinket, de a legnagyobb erősségeinket is. Sokszor nem azért jönnek, hogy egy teljes földi életen át velünk maradjanak, hanem hogy felébresszenek bennünket. 

Amikor tudatosítjuk magunkban, hogy egy kapcsolat több is lehet puszta véletlennél, nagyobb felelősséggel állunk hozzá. Ugyanakkor fontos megértenünk: a lélekfejlődés szakaszosan történik, mely nem mindig jelent tartós együtt maradást lélektársainkkal. Néha a legnagyobb szeretet megnyilvánulása az elengedés, miután közösen teljesítettük a vállalt feladatunkat. 

A gyurmatömb-elmélet egy gyönyörű metafora arra, hogy mindannyian egyek vagyunk és energetikailag bizonyos szinten minden lélek összekapcsolódik. Nincs sem halál, sem teljes elszakadás - csak átalakulás és fejlődés, változás. Lehet, hogy aki ma a társad, tegnap a testvéred volt. Aki most a legnagyobb érzelmi kihívást jelenti számodra, egykor talán a legjobb szövetségesed volt. 

Egy biztos: ha valakivel mély, megmagyarázhatatlan kötődést érzel, nagy eséllyel nem most kezdődött a történetetek. És az sem kizárt, hogy nem is most ér véget...

Az alábbi videó segít ráhangolódni a lélektársadra:

Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasnod: