

A világ legkisebb városa Horvátország északnyugati részén, Közép-Isztria dombjai között bújik meg, a történelmi települést pedig erdők és lankás völgyek veszik körül. Területe mindössze körülbelül 100×30 méter, vagyis kisebb, mint egy futballpálya, és az egész település két rövid, macskaköves utcából áll. A várost körülölelő középkori falakon kívül évszázadok óta nem épült semmi, így Hum megőrizte eredeti arculatát: nincs terjeszkedés, nincsenek új negyedek, nincs modern beavatkozás.

A legenda szerint Humot barátságos óriások építették a környező falvakból megmaradt kövekből, a történelmi források azonban ennél meglehetősen józanabbak.

A települést – ekkor még Cholm néven – 1102-ben említik először a korabeli források, később Ulrich gróf vára állt a védőfalakon belül, amely köré fokozatosan épült ki a város. A XVI. század közepén a városháza mellé őrtorony és harangláb is épült, erősítve Hum védelmi szerepét ebben a stratégiailag fontos régióban.
Lakóinak száma ma is alig haladja meg az ötven főt, mégis hivatalosan városnak számít, mivel saját tanáccsal és önálló plébániával rendelkezik. A Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt templom a XIX. század elején épült, egy korábbi egyházi épület helyén. Falai között különleges glagolita emlékeket őriznek, amelyek a horvát és a szláv írásbeliség legkorábbi korszakába vezetnek vissza.
Hum kulturális súlya messze meghaladja méreteit. A közeli Roč faluból induló Glagolita sétány kőbe faragott betűkkel és emlékművekkel mutatja be a középkori írásrendszert, amely évszázadokon át meghatározta a térség szellemi életét.

A glagolita a legkorábbi ismert szláv ábécé, amelyet a IX. században hoztak létre a szláv nyelvek írásos rögzítésére. A horvát területeken különösen sokáig fennmaradt, és a középkorban egyházi szövegek, okiratok és feliratok írására használták.
A városban található Szent Jeromos-kápolna román kori freskói ritka, jó állapotban fennmaradt példái az isztriai falképfestészetnek.
Humban a hagyományok nem pusztán látványosságként élnek tovább. Minden év június 11-én, a városka napján a helyiek ma is a régi szokás szerint választanak polgármestert: a szavazatokat egy fapálcára vésett jelek rögzítik, a döntést pedig a városi loggiában hirdetik ki. Ez a szertartás nem turisztikai attrakció, hanem működő közösségi gyakorlat.

Az isztriai konyha Humon is a helyi alapanyagokra épül. Gyakoriak a laktató zöldséglevesek, a marhahúsos tészták, a füstölt sertéshúsok és a savanyú káposzta. A környék bővelkedik szarvasgombában, a közeli Buzet régóta ismert erről a különlegességről. A biska nevű helyi pálinka szintén kihagyhatatlan: szőlőből, fagyöngyből és gyógynövényekből készül, receptje az ókorig nyúlik vissza.
Hum Magyarországról könnyen elérhető autóval, különösen az Isztriára tartó utazások során. A legközelebbi nagyváros Fiume, de Abbázia is csupán háromnegyed órára fekszik tőle.
Nézd meg a bájos városkát videón is:
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.