

A Rif-hegység peremén, a Zerhoune-hegy lábánál fekvő Moulay Idriss sokáig elkerülte a turisták figyelmét, részben korábbi korlátozásai, részben nehéz megközelíthetősége miatt. Mégis, Marokkó szent városa 2026 egyik legizgalmasabb új desztinációja, amely főként azoknak lehet érdekes, akik imádják Marokkó hangulatát, ízeit, színeit, de kerülnék a turistáktól fuldokló nagyvárosokat, mint Marrakesht, Fezt, vagy éppen Chefchaouent.

Marokkó bájos városkája a mai napig élő emléke I. Idrisnek (uralkodott: Kr. u. 788-791), az ország első muszlim dinasztiáját megalapító uralkodónak. A környező hegyoldalak zöldje és a városra jellemző pasztell színkavalkád különös harmóniát alkot: a meredek sikátorokat zöld, fehér, rózsaszín és sárga házak szegélyezik, ahol szétválaszthatatlanul fonódik össze a múlt és a jelen lassú ritmusa.

A település története szorosan összefonódik Volubilis ókori római város romjaival, ahol I. Idris a VIII. század végén menedékre lelt. Halála után hívei a sírja köré építették fel a várost, amely idővel az ország legfontosabb zarándokhelyévé vált. A szent helyek közül néhány továbbra is kizárólag muszlimok számára látogatható: a mecset és a mauzóleum hófehér padlója csak a főtér árkádjai alól pillantható meg, a belépést egyetlen keresztben áthúzott rúd zárja.

A város sokáig teljesen elzárt volt a nem muszlim látogatók elől: a városba 1912-ig csak muszlimok léphettek be, 2005 óta azonban már engedélyezik a nem muszlimok számára az éjszakai tartózkodást is (azonban az illő öltözködés ma is megkívánt). A közeljövőben tovább fejlődő vasúti kapcsolatok várhatóan még könnyebbé teszik az utazást Meknes felől.
Moulay Idriss különleges látványvilága az iszlámhoz kötődő szimbolikából is táplálkozik. A zöld és fehér színek a tisztaságot és a paradicsomot jelképezik, de a helyiek más pasztellárnyalatokat is szívesen használnak. A sikátorok minden kanyarban új tónust tükröznek, mintha csak egy akvarellkép szereplői lennénk. A város egyik különlegessége az Al-Santisi mecset henger alakú minaretje – egyedi megoldás Marokkóban, ahol a minaretek többnyire szögletesek.

A színes utcákban sokszor több macska kószál mint ember. A helyiek természetes tisztelettel fordulnak feléjük, hiszen az iszlám hagyományok szerint tiszta és megbecsült állatok. Ugyanígy elmaradhatatlan részei a mindennapoknak a szürke szamarak hátán közlekedő helyiek, akik a hegyoldalak meredek útjain így hordják a termést, az árut vagy épp a bevásárlást.

Estére a város élete a főtérre koncentrálódik: kávézók, játszó gyerekek, beszélgető családok töltik meg a helyet a festői jacaranda fák lila árnyékában. A piac környékén friss gyümölcsöt, illatos fűszernövényeket és egyszerű, de ízletes marokkói ételeket árulnak: grillezett kukoricát, fűszeres keftát, lédús barackot vagy szedret. A város atmoszféráját a lassúság, a közösség és a régi ritmus iránti tisztelet alakítja.

A település feletti dombokról késő délután különösen szép a kilátás: a nap színei narancsból vörösbe fordulnak, a két hegyre épült város pedig aranyló fényben úszik. A táj egyszerre idézi az iszlám korai történetét és a berber hagyományok erejét.
Moulay Idriss a mai napig őrzi szakrális jelentőségét, miközben egyre több látogató fedezi fel autentikus, nyugodt világát. Marokkó szent városa nem szokványos turista látványosság, hanem egy hagyományai által élő közösség, amely a múlt tiszteletében találja meg saját ritmusát.
Pillants be a bájos marokkói városka, Moulay Idriss kulisszái mögé az alábbi videóban:
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.