Erődtemplomok árnyékában – Brassótól Szászfehéregyházáig

Kanyargós hegyi utak, szász falvak, erdők mélyén rejtőző erődtemplomok, és egy város, amely úgy őrzi középkori szívét, mintha az idő itt megfeledkezett volna róla. Brassó és környéke nemcsak Erdély egyik legnépszerűbb kulturális úti célja, hanem egy érzékeny találkozás a régmúlt és a jelen között. Akár városi sétákra, akár festői túrákra, akár gasztronómiai élvezetekre vágyik az ember, itt mindez egyetlen utazásba sűrűsödik.

Brassó: a szász város, amely megtartotta méltóságát

A Kárpátok ölelésében fekvő Brassó (Brașov) a középkori szász örökség egyik leglátványosabb őrzője. Alapítója a XIII. században betelepült német lakosság volt, akik városukat erődítményekkel, tornyokkal és céhes pompával építették fel. A főtér ma is ugyanazzal az eleganciával tárja elénk a Fekete-templomot, amely sötét kőfalaival és gótikus boltozataival egyike a legnagyobb evangélikus templomoknak Délkelet-Európában. A toronyból elénk táruló panoráma minden fáradtságot megér: a piros tetők tengere alatt hömpölygő utcák, a Cenk 960 méter magas zöld kupolája, és a régi városfalak szinte mozdulatlan festményként tárulnak elénk.

Aki szereti a magasból szemlélni a városokat, annak kihagyhatatlan a Cenk – gyalogosan vagy libegővel is meghódítható (felvonójegy oda-vissza: 25 RON / kb. 2 700 Ft). A kilátás innen nemcsak lélegzetelállító, de egyfajta időutazás is: jól látszanak a középkori városnegyedek, a Schei kapu, és a város peremén elterülő szász falvak nyomai.

Szászfehéregyháza: ahol a falusi időtlenség hercegi rangra emelkedik

Brassótól mintegy 60 kilométerre, a világtól kissé elbújva található Szászfehéregyháza (Viscri), a falu, amelybe III. Károly brit király is beleszeretett. Az út ide kissé kalandos, kavicsos ösvényeken vezet keresztül, de ez is hozzátartozik a varázslathoz. A település az UNESCO világörökség része, és méltán: kék meszelt házak, szekerek, legelésző juhok, csillogó szemű gyerekek és mindenütt csend.

A falu szíve az erődtemplom, amely a XII. századból származik. Fehérre meszelt falai és masszív bástyái inkább várra, mint templomra emlékeztetnek. Aki belép ide, az egy külön kis múzeumba csöppen: fakalodák, régi szász bútorok, kézzel hímzett abroszok és a templom tornyából elénk táruló, festői kilátás.

Más szász örökségek nyomában: Prázsmár erődtemploma

Ha már az erődtemplomok világában kalandozunk, nem szabad kihagyni Prázsmár (Tartlau) hatalmas erődjét sem. Ez a templomerőd inkább egy várkastélyra hasonlít: ötszögű, 12 méter magas falakkal, lőrésekkel, belső udvarral. A belépő 20 RON (kb. 2 250 Ft), de cserébe bepillanthatunk Erdély egyik legjobban megőrzött szász építészeti emlékébe. A falak mentén lépcsőkön mászhatunk fel, ahonnan a belső udvarra nyílik rálátás, a kis lakófülkék, raktárak és imatermek pedig mintha újraélednének a csendben.

Kézművesek és szőttesek nyomában

Szászfehéregyházán (és néhány környező faluban) kis kézművesműhelyeket is találunk. Gyapjúzoknik, hímzett párnák, szappanok és faragott fakanalak sorakoznak egyszerű fabódékban – nem szuvenírként, hanem egy élő hagyomány lenyomataként. Egy pár eredeti Viscri zokni 25–75 RON (kb. 2 000–5 500 Ft) körül mozog, és ajándéknak is tökéletes.

Erdélyi ízek: füst, zsír, bors és szilva

Ha egy szóval kellene jellemezni az erdélyi konyhát, talán a „rusztikus" lenne a legtalálóbb. A brassói vendéglők kínálatában megtaláljuk a klasszikus csorbalevest – savanykás, csípős húsleves –, amelyet gyakran egy nagy adag tejföllel tálalnak. Ára átlagosan 25–30 RON (kb. 2 700–3 200 Ft). Főételként érdemes megkóstolni a brassói aprópecsenyét, amely itt nem feltétlenül azt jelenti, amit nálunk – hanem egy szaftos, fűszeres, csülkös húsételt, hagymával és sült krumplival.

A kisebb falusi kávézók kínálata is figyelemre méltó: házi szilvalekváros kenyér, kemencében sült kalács, szilvapálinka – ez utóbbi gyakran saját főzésű, 2 cl 5–10 RON (kb. 500–1 000 Ft). Kürtőskalács szinte minden faluban kapható, ára 15–20 RON (kb. 1 600–2 200 Ft), és frissen, melegen a legjobb, a fahéjas különösen ajánlott.

Travelo tippek és trükkök

• Autóval vagy szervezett túrával érdemes: Viscri és a kisebb falvak tömegközlekedéssel nehezen elérhetők.
• Készülj fel kavicsos utakra: Viscri felé az út az utolsó szakaszon földes, eső után nehezen járható.
• Román lej legyen nálad: Bár egyre több helyen elfogadnak kártyát vagy eurót, a kisebb falvakban gyakran csak készpénzes fizetés van.
• Foglalj előre: nyáron a helyi panziók és múzeumok zsúfoltak lehetnek, különösen, ha királyi látogatásokra is számítani lehet.
• Túrázáshoz réteges öltözet: az erdélyi időjárás még nyáron is kiszámíthatatlan – hajnalban 12 °C, délután 30 °C is lehet.
• Hétfőn sok látnivaló zárva: tervezz úgy, hogy a főbb látványosságokat keddtől vasárnapig keresd fel.
• Hozz el egy darabot: egy Viscri zokni vagy szász kerámia sokkal többet mesél, mint egy kulcstartó.
• A pálinka erős – ne becsüld alá. Még a helyiek is tisztelettel isznak belőle.

Brassó és környéke nemcsak szemet gyönyörködtető látványosság, hanem lelki élmény is. Itt minden kő, templomtorony és háztető történeteket suttog.

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: