Így gyönyörködhetsz testközelből, biztonságosan a nagy fehér cápákban

Hard rock rajongó nagy fehér cápák

Az "Eye of the Tiger" nyitó akkordjai átszakítják a Neptun-szigeteket körülvevő csendet, és egy csoport pihenő sirályt riasztanak a levegőbe. Expedíciós vezetőm, Harrison Tozer egy olyan dalt választott csapatának, amelytől mindenkinek felszalad a szemöldöke, miközben a hajó tatjából egy hatalmas, cápabiztos fémketrecet eresztenek a vízbe. Légbuborékok emelkednek a felszínre, és látszólag a zene ritmusával együtt azonnal szét is robbannak, jönnek a nagy fehér cápák.

"Face to face, out in the heat. Hanging tough, staying hungry," - morogja Dave Bickler a hangszórókon.

Ha a nagy fehér cápáknak lenne Spotify lejátszási listája, a Guns n' Roses, a Metallica és az Iron Maiden mellett a Survivor is minden bizonnyal szerepelne rajta.

A dél-ausztráliai Adelaide-től nyugatra fekvő Port Lincoln halásztelepülésről egy félnapos vitorlázással lehet eljutni a déli Neptun-szigetekre – két olyan földdarabra, amelyeket több ezer éven át pusztítottak az antarktiszi hullámok és szelek. Ez egy valóban drámai hely, ahol nagy fehér cápákkal is találkozhatunk, amely elsősorban a szigeteken előforduló Új-zélandi medvefókák kolóniájának köszönhető.

Azért csatlakoztam a Rodney Fox Shark Expeditions csapatához, mert szerettem volna feltárni az igazságot Hollywood egyik legkitartóbb rosszfiújának imidzse mögött.

A Cápa – rossz reklám volt az állatoknak

23 évesen Rodney Fox helyi legendává vált, miután 1963-ban túlélt egy nagy fehér cápa támadást egy szigonyhalász versenyen. Fox a támadás előtt lelkes búvár volt, de utána egyre jobban félt a nyílt víztől. Aztán ráébredt, hogy félelmét csak úgy győzheti le, ha szembeszáll vele, ezért elkezdte felkutatni a cápákat, és mindent megtudni róluk, amit csak lehetett, egészen addig, amíg végül olyan merülőketreceket épített, amelyek lehetővé tették számára, hogy biztonságosan közel úszhasson hozzájuk és fényképezhesse ezeket a pompás fenevadakat.

Fox munkássága végül felkeltette Steven Spielberg, az akkor még kevéssé ismert filmrendező figyelmét, aki megkérte, hogy segítsen valódi cápák filmezésében a "Cápa" című projekthez.

82 évesen már nem csatlakozik az expedíciókhoz, azóta fiára, Andrew Foxra és üzlettársára, Mark Tozerre bízta az üzletet.

Találkozás Coco Pops-szal

Egy hátúszó kezd körözni a csónak körül közel egy órával azután, hogy ledobtuk a ketrecet. – Ki szeretne előétel lenni? kérdezi Tozer. Perceken belül búvárruhában vagyok, és lemászom a létrán a ketrecbe. A hideg víz kezdeti sokkja súlytalan zűrzavarba torkollik, ahogy az óceánáramlat ereje rongybabaként dobál körbe.

Időben sikerül megvetni a lábamat a ketrec alján, ahhoz, hogy észrevegyem az első nagy fehér cápámat, amint előbújik a nagy kékségből, és hangtalanul felém úszik. Nincs filmzene, nincs kemény rock, csak a fokozódó szívverésem.

A csúcsragadozó a ketrechez közeledik, majd hirtelen teljes közönnyel az őt figyelő döbbent ember felé fordul. Olyan közel vagyok hozzá, hogy látom sötétkék szemeit, és az egyik oldalán a „szépségpöttyöt". Úgy tűnik, a csónakot körülvevő karcsú királyhalrajokat sem zavarja a jelenléte, pedig bármikor megfordulhat és megtámadhatja őket. Hamarosan újabb cápák csatlakoznak hozzánk, amíg meg nem számolok vagy fél tucat nagy fehéret, amelyek körülöttem és alattam keringenek.

Állandó látogatók

Visszatérve a fedélzetre, Tozer elmondja, hogy a cápa, amelyikkel találkoztam, Coco Pops – így nevezték el jellegzetes szépségfoltjáról –, a legénység ugyanis általában elnevezi a rendszeres látogatókat. Imaxnak gerincferdülés okozta deformált farka van, míg Mikulás az állán látható, szakállra hasonlító fehér daganatról kapta a nevét. A vicces nevek ellenére ezekben az állatokban nyers erő és igazi fenség rejlik.

Éjszakánként Tozer és a stáb oktató előadásokat tartanak a cápák ökológiájáról és védelméről, minden alkalommal csodálattal adózva ezeknek a hihetetlen állatoknak a misztikuma előtt.

Megtudtam, hogy a cég kulcsszerepet játszott az új technológiák tesztelésében, mint például a cápaálló búvárruháknak és azoknak a kis tablettáknak a kifejlesztésében, amelyeket az állatokkal etetnek annak érdekében, hogy segítsék a tudósokat a cápák étrendjének és táplálkozási szokásainak nyomon követésében.

Az utolsó reggelen, közvetlenül azelőtt, hogy felhúznánk a horgonyt, hogy visszahajózzunk Port Lincolnba, még utoljára beugrok a ketrecbe. Szemüveggel a kezemben belemerülök a vízbe, hogy az utolsó cápámmal találkozhassak, de ezúttal rájövök, hogy félelem már nincs, csak csodálat.