A világ egyik legveszélyeztetettebb állata olyan, mint egy elnagyolt karikatúra

Az ormányos majmok (borneói nagyorrúmajom / Nasalis larvatus) Borneó dzsungelében honosak, soha nem tévednek messze a sziget folyóitól, part menti mangrove erdőktől és mocsaraktól. Idejük jó részét a fákon töltik, csak alkalmanként merészkednek a szárazföldre élelem után kutatva. Szervezett csoportokban élnek, amelyek egy domináns hímből, néhány nőstényből és utódaikból állnak.

Sosem gondolnánk róluk, de nem csak az orrukkal dicsekedhetnek, hanem az úszótudományukkal is, ugyanis a főemlősök világának leggyorsabb úszóinak számítanak. Gyakran láthatók, amint éppen hasast ugranak a vízbe magas faágakról. Uszonyszerű lábfejeiknek és tenyerüknek köszönhetik, hogy gyorsabban úsznak, mint a krokodilok, vagyis az ősellenségeik. Hálós lábujjaik és ujjaik segítségével képesek megszökni a ragadozók elől, és bátran átkelnek a folyókon, hogy táplálékot találjanak.

A felnőttek világosbarna bundát viselnek, amely a fej és a vállak körül piros, a karoknál, lábaknál és faroknál pedig szürke. Csak a hímek büszkélkedhetnek az ormányszerű szaglószervvel, a nősté-nyeknek kifejezetten fitos orrocskájuk van. A nőstények 166 napos vemhesség után, egy faágon ülve, meglehetősen kényelmetlen pózban, egyetlen utódnak adnak életet. A szülés általában éjszaka történik, és reggelre a placenta is eltűnik.

A párzási időszak februártól novemberig tart. Az újszülött majmocskák kék színű arccal születnek, amely 2,5 hónapos korukban szürkére sötétedik. 8,5 hónapos korára válik arcuk krémszínűvé mint a szüleiké. Körülbelül egy évig maradnak az anyjuk közelében, és csak 7 éves korukban érik el az érettséget. Főleg levelekből, magvakból és éretlen gyümölcsökből álló étrenden élnek, de alkalmanként rovarokat is fogyasztanak - olvasható a Nationalgeographic.com

Hogy most miért kerültek szóba a borneói nagyorrúmajmok? Mert Földük legnagyobb szigetének - aminek területén Indonézia, Malajzia és Brunei osztozik - legveszélyeztetettebb tájain élnek. A régió esőerdőit állandóan irtják, hogy a helyükre falvakat, olajpálma ligeteket telepítsenek.

Ezért a majmok gyakrabban kénytelenek leszállni a fákról, és gyakran veszélyesen nagy távolságokat kell megtenniük, hogy élelmet találjanak. A fák lombjai alatt általában a jaguárok lesnek rájuk, de még ma is van olyan benszülött nép a vidéken, ami csemegének tekinti őket. Az elmúlt 40 évben az ormányos majmok populációja egyre csak csökkent.