Vásáry Tamás nem félt a haláltól - a nagy művész egy interjúban vallott az életfelfogásáról

PUBLIKÁLÁS: 2026. február 06. 19:10

Nagy veszteség érte péntekre virradóra a zenei világot és a magyar kultúrát: életének 93. évében meghalt Vásáry Tamás. A világhírű zongoraművész egy több mint tíz évvel ezelőtti interjúban beszélt arról, hogy egyáltalán nem fél a haláltól, mert szerinte az nem más, mint az örök élet kapuja. Szavai felidézésével emlékezünk a Nemzet Művészére.

Aki valaha találkozott és beszélgethetett Vásáry Tamással, az soha nem felejti el. Több mint tíz éve egy olasz étteremben ebédelhettem vele együtt. Szerette az olasz ételeket, kedves ismerősként köszöntötték a pincérek és ismerték az ízlését: mindent sok fokhagymával, de nem csípősen. Már akkor elmúlt 80 éves, elsősorban zongoraművész és karmester, de költő, író és filozófus is egyszemélyben. Végtelen közvetlenséggel azonnal tegezést ajánlott és anekdotázni kezdett. Ritka jó előadó volt, páratlan humorral és életszeretettel.

Azt mindenki tudja Vásáry Tamásról, hogy Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, karmester, a Szent István Rend birtokosa a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja volt. Azt már kevesebben, hogy húsz évesen lett Kodály Zoltán tanársegédje, bejárta a világot, a legnagyobb színpadokon játszott és vezényelt. Kodály Zoltánnak - na meg ifjúkori gyengébb fizikumának - köszönhette, hogy nem kellett bevonulnia katonának. Az, hogy igyekezett óvni az egészségét, családi örökség volt. Erről így mesélt:

Az egészséges szokásokat a családjából hozza az ember. A nagyapám sportoló volt, és édesanyám kisgyerekkoromtól egészségesen nevelt. Nálunk nem lehetett otthon dohányozni, feketét nem ittak, bor csak akkor volt az asztalon, ha vendég jött, más akkor sem. Magántanuló voltam, úgyhogy még az osztálytársak se ronthattak el. Édesanyám sokat adott a higiéniára, és mindig ellátott jó tanácsokkal, féltett. Svédtornára tanított, ma is minden nap azzal kezdem a napot. Ő is sziesztázott délben, ahogy ma én is, és szeretett sétálni. A Gellérthegy tövében lakom, minden este felballagok a Citadellára és vissza

- mondta el 2014-ben.

12 éves korától jógázott. Igaz, egyszer abba kellett hagynia, mert saját bevallása szerint hajlamos volt a túlzásokra, így ezt is túlzásba vitte egy időben. "A jógában van két nagyon fontos alapszabály. Az egyik, hogy állandóan csinálni kell, folyamatosan, kitartóan minden nap. A másik, hogy nem szabad erőltetni. Na, ez utóbbival nem törődtem, a vége az lett, hogy abba kellett hagynom. 1958-ban kezdtem aztán újra, és azóta jógázom csaknem minden nap" - nyilatkozta a Természetgyógyász Magazinnak.

A zongorázást is túlzásba vitte.

"Tizennégy éves koromban megerőltettem a kezemet, Hütl Tódor sebész hozott helyre, megoperálta a csuklómat. Két évvel később ínhüvelygyulladást kaptam, ami állandósult, és ezzel végigkínlódtam a karrieremet, 40 éves koromig... A vicc az volt, hogy nem számított, játszom-e, ha pihentettem a kezemet, akkor se javult. Éreztem, hogy más itt a baj: nem lokális, hanem a biokémiai egyensúly borult fel a szervezetemben" - mondta erről.

Úgy tartotta, hogy egész életét a véletlenek irányítják, illetve ezeken keresztül egy másik, nagyobb erő.

"Néha olyan sorompókat kapok, amikről utólag kiderül, hogy a javamat szolgálták, máskor pedig inspirációt, megerősítést" - vallotta. Életrajzi könyvében olvashatók a részletek.

Aki találkozott Vásáry Tamással, nem felejthette el, színes egyénisége mindenkit magával ragadott

Vásáry Tamás: az örök élethez meg kell ismerni a halált

Jó barátságban volt Szepes Máriával. 1972-ben ismerkedtek meg, a Vörös Oroszlán című regény nagy hatással volt rá. Vásáry Tamás az írónő 90. születésnapjára verset írt és egy porcelán madarat vitt ajándékba, emlékeztetve őt első találkozásukra. Megmutatta készülő könyvét az írónőnek, aki azt nagyra értékelte, és további írásra biztatta.

Vásáry Tamás úgy tartotta, hogy vége csak az anyagi világnak van, a szelleminek nincs.

Ahhoz, hogy megtapasztaljuk az örök életet, előbb meg kell ismerni a halált. Ahhoz, hogy élvezzük az egészséget, tudnunk kell, mi a betegség. Ahhoz, hogy tudjuk, mi a nappal, szükségünk van az éjszakára. Isten nem egy rajtunk kívül álló személy, egy elképzelt szakállas férfi, Isten az, aki bennünk a Földre született, hogy tapasztaljon. A tér és az idő keresztjére feszített lélek vagyunk valamennyien

- mondta. Ő most kiszállt a tér és az idő fogságából, de emléke és művészete itt marad velünk, a Földön.

Vásáry Tamás kedvenc receptje

A sokoldalú művész imádta az olasz ételeket, kedvence azonban egy igazi magyar fogás volt: a túrós csusza, kissé megbolondítva.

"Nyers zúzott fokhagymát összekeverek zöld pestóval, és ezt öntöm a magyaros csuszára. Fölséges! A másik kedvencemet egészségi okokból ritkán fogyasztom, mert nehéz étel: malactokányt keverek a töltött káposztához. A savanyú káposzta és hozzá egy kis vörösbor segíti az emésztést. A steaket is szeretem, de ma már ritkán eszem, akkor is salátával" - árulta el.