„Csak azt akarom, hogy egyszer lássam járni Barnust” – egyedül küzd fia gyógyulásáért az anya

PUBLIKÁLÁS: 2026. február 24. 10:02

Tizenegy éve vívja magányos harcát a győri Nagy Mária, aki minden percét halmozottan sérült kisfiának szenteli. Még csak a terhesség 25. hetében volt, amikor világra kellett segíteni gyermekét. A koraszülött Barnus élete az első pillanattól kezdve a túlélésről szólt, de édesanyja nem adja fel a reményt: minden vágya, hogy egyszer lássa őt segítség nélkül járni.

Van az a pont, amikor egy édesanya ereje elfogyni látszik, de a szeretete ilyenkor is hegyeket mozgat meg. A győri Nagy Mária története a végtelen kitartásról szól. Tizenegy éve néz farkasszemet a lehetetlennel, egy albérlet falai között, egyedül nevelve kisfiát, a koraszülött Barnust, akinek az életéért már az első másodpercekben meg kellett küzdeni.

Mária tizenegy éve néz farkasszemet a lehetetlennel, egy albérlet falai között, egyedül nevelve a koraszülött Barnust, akinek az életéért már az első másodpercekben meg kellett küzdeni
Fotó: olvasói fotó

A koraszülött Barnus a halál torkából tért vissza

Barnus érkezése nem az a felhőtlen örömünnep volt, amire minden szülő készül. A kisfiú extrém koraszülöttként, a terhesség 25. hetében, sürgősségi császármetszéssel érkezett. Ahogy az orvosok kiemelték, a csend dermesztő volt. A csecsemőt azonnal újra kellett éleszteni. Ez volt az első csata, amit megnyert, de a neheze csak ezután következett. Másnap súlyos agyvérzést kapott, majd két hónaposan retinaleválás miatt mindkét szemét megműtötték. Öt hónaposan gégeszűkület tágítással műtötték Szegeden, így az élete első fél évét szinte végig kórházban töltötte.

Az anyai szív nem ismeri a lehetetlent

Soha nem akartam elfogadni, hogy a gyermekem állapota nem fog tovább fejlődni

– mondja Mária, akinek hangjában ott vibrál az a tenni akarás, ami tizenegy éve tartja benne a lelket.

Barnus bal oldala az agyvérzés miatt feszesebb. Nem jár, nem beszél, nem rág, pelenkázni kell, de ő mégis egy boldog kisfiú, aki tud ölelni, puszit adni és hangosan kacagni. Ő egy vidám, viccelődni szerető gyermek, aki imádja, ha énekelek neki, és boldogan veti bele magát a labdajátékokba, még ha csak az egyik kezét tudja is használni. Számomra az volt a legszebb emlék, amikor Barnus először ült fel, vagy amikor négykézláb elindult

– ezek a pillanatok adják az erőt a folytatáshoz.

Albérlet és reménytelenség: elfogyott a pénz a fejlesztésekre

A győri édesanya mindent megadott fiának, amit csak tudott: Dévény-torna, korai fejlesztés, rehabilitáció a Budai Gyermekklinikán. Azonban falakba ütközött, egyedülálló szülőként, albérletben élve a mindennapi megélhetés is kihívás, a drága magánfejlesztésekre pedig már nem futja a szűkös keretből. Mária bakancslistáján egyetlen hatalmas vágy maradt: látni Barnust járni.

Egy álmom megmaradt, és erről nem mondok le soha

– jelenti ki határozottan az édesanya.

Egy műtét vagy egy különleges kezelés hozhat áttörést?

A család legnagyobb reménye a Nazarov-műtét, amely enyhíthetné a kisfiú izmainak feszességét, de ennek ára és a műtét utáni kötelező rehabilitáció költségei elérhetetlen távolságban vannak. Mária azonban nem az a típus, aki ölbe tett kézzel vár. Kutatni kezdett, és rátalált az Access Bars, és az Emost kezelésekre. Ezek a módszerek talán azok a kapaszkodók, amiket még segítséggel elérhetnek.

Barnus, a kisfiú, aki nem tud állni, de tud tiszta szívből nevetni, most lesz 11 éves. Az édesanya pedig továbbra is küzd, kutatja a lehetőségeket, és hisz abban, hogy egyszer eljön a nap, amikor a fia elindul felé. Mert egy anya számára nincs nagyobb boldogság, mint látni a gyermeke első, önálló lépéseit – még ha azokra egy évtizedet vagy többet kell várni.

Ha segíteni szeretnél ITT tudod felvenni az édesanyával a kapcsolatot!