Indul a farsangi szezon! Ezekben a rémisztő jelmezekben űzték el régen a telet - Galéria

Hivatalosan is elkezdődött a farsangi szezon. Január 6-án nem csupán a karácsonyi ünnepi időszakot zárjuk le, hanem egyben megkezdjük a farsangi szezont is. Ettől a naptól egészen hamvazószerdáig tart az az időszak, amikor a télűző mulatságok, bálok, jelmezes összejövetelek és vidám lakomák veszik át a főszerepet. A vízkereszt tehát nemcsak egyházi ünnep, hanem a magyar hagyományban a felszabadult nevetés és az összetartozás kezdete is volt. 

Mit jelent a farsang?

A farsang lényege a tél búcsúztatása, ez volt a nagyböjt előtti utolsó, felszabadult időszak. A „farsang” szó a nyelvészek szerint a német „Fasching” vagy „Fastnacht” szóból származik, amelynek jelentése:

• böjt előtti éjszaka
• böjtöt megelőző mulatság

A kifejezés eredetileg tehát arra az időszakra utalt, amikor még szabad volt enni, inni és mulatni, mielőtt megkezdődött a böjt.

Miről szólt a farsang a 20. században?

A farsang a nevetésről, a közösségről és a gátlások félretételéről szólt a 20. században. A hétköznapok gyakran szűkösek voltak, főleg a háborúk idején, az ünnep viszont annál felszabadítóbb. A múlt század elején, a farsangi bálok a társas élet csúcspontjai közé tartoztak. Falun és városban egyaránt készültek rájuk: a jelmezeket otthon varrták, a zenét gyakran helyi zenekar szolgáltatta, a sütemények és a fánkok pedig napokig készültek. A vízkereszt utáni első hétvégén, sok helyen már hajnalig szólt a muzsika.

Az első világháborús nélkülözések után, az 1920–30-as években a farsang újra a társas élet fontos része lett. Városokban elegáns bálokat, falvakban hagyományos táncos összejöveteleket rendeztek. A farsang egyszerre jelentett menekülést a gazdasági nehézségek elől és alkalmat az ismerkedésre, házasságkötések előkészítésére. 

A második világháború idején ismét elcsendesedtek a farsangi mulatságok. A légiriadók, a bizonytalanság és az egyre súlyosbodó helyzet miatt sok településen teljesen elmaradtak a bálok. Ahol mégis ünnepeltek, ott inkább családi körben, egyszerű ételekkel, halk zenével tették. 

• Az 1950-es években, a szocialista rendszer megszilárdulásával a farsang ideológiai keretek közé szorult. A hagyományos, vallási kötődésű elemek háttérbe szorultak, helyüket a munkahelyi és szakszervezeti farsangok vették át. A jelmezek gyakran „ártatlan” figurák voltak: bohóc, parasztlány, munkás, sportoló. A humor megmaradt, de sokszor óvatos formában, burkolt utalásokkal. 
• A 60-as és 70-es években a farsang új terepet talált magának: művelődési házakban, iskolákban és lakótelepi klubokban ünnepeltek. Ezekben az években vált igazán népszerűvé a gyermekfarsang. 
• Az 1980-as évekre a farsang már jóval lazább, önironikusabb formát öltött. 

A 20. század magyar farsangjai jól mutatják, hogy még a történelem legnehezebb időszakaiban is megmaradt az igény az ünneplésre. A forma változott, a hangulat alkalmazkodott, de a farsang lényege a tél elűzése, a közösség és a nevetés, végig jelen volt.