Évekig élt bezárva egy vak testvérpár, ma fényt hoznak mások életébe

PUBLIKÁLÁS: 2025. november 03. 18:00

Évekig a négy fal közé zárva éltek Tiszakanyáron, mert szüleik féltették őket a külvilágtól. A vak Cintia és Dzsenifer megtanulták, hogy kell teljes életet élni.

Lukács-Sánta Andrea

A szerző cikkei

Ki sem léphetett a négy fal közül az a tiszakanyári látássérült testvérpár, akiket szüleik annyira féltettek, hogy 25 éves korukig nem engedték, hogy egyedül közlekedjenek vagy akár boltba menjenek. Kovács Cintia (29) és Kovács Dzsenifer (30) nem tudták, hogy élnek sorstársaik, nem ismerték, milyen a valódi szabadság. A családban nem ők az egyetlenek: Tiszakanyáron összesen 11 unokatestvérük vak.

A régi családi képen látszik, apa és anya nem vak — A régi családi képen látszik, sem az apa, sem az anya nem vak. Fotó: családi album

Aki vak az maradjon otthon?

Négy évvel ezelőtt aztán minden megváltozott, amikor végre lehetőségük nyílt kilépni a megszokott környezetből, és Budapestre költözhettek. A Vakok és Gyengénlátók Országos Rehabilitációs és Oktatási Központja három hónapos tanfolyamot indított látássérült embereknek, hogy megtanuljanak önállóan közlekedni, ügyeket intézni, és újra felfedezhessék a mindennapi élet örömeit.

Hallottuk, hogy van ez a három hónapos tanfolyam, és alig vártuk, hogy útra kelhessünk. A szüleink nagyon féltek, de végül mégis beleegyeztek. Aztán a három hónapból hat lett, majd kérvényeztük, hogy maradhassunk. Ennek már négy éve, és azóta is itt vagyunk. Szerettünk volna példát mutatni az unokatestvéreinknek is, akik szintén látássérültek, hogy van élet a négy falon túl is és persze bizonyítani önmagunknak és a szüleinknek is”

– mesélte Cintia.

Glaukóma, vagyis zöldhályog

A glaukóma a látóideg rostjainak fokozatos pusztulásával járó betegség. Többnyire a megemelkedett szemnyomás okozza, ami károsítja az idegrostok működését és anyagcseréjét. A legtöbb esetben a látás fokozatosan és visszafordíthatatlanul romlik, súlyos esetben teljes látásvesztéshez vezet.

Én még érzékelem a fényt, a színeket, és látom a nagyobb tárgyakat, de nem tudom beazonosítani, mit látok. Dzsenifer 17 évesen még annyit látott, mint én most, de azóta sajnos semmit. A mi betegségünk összetett: zöld- és szürkehályog egyszerre. A szemnyomás néha elviselhetetlen, ilyenkor csak a szemcseppek segítenek. Öröklődő betegség, de nem tudjuk, kitől örököltük, mert a szüleink látnak"

- mondta el Cintia.

A bezárt élet után jött a szabadság

A nővérek ma már Budapesten élnek a Vakok Intézetében, ahol kétágyas szobában laknak, fizetik a lakbért, de még így is jobban jönnek ki, mintha albérletben laknának, és a környezet is jobban megfelel egy nem látó ember számára. A lányok életében különleges szerepet kap a zene.

Két és fél éve csatlakoztunk a Civil út Alapítvány Varázsceruza programjához, ahol énekes-dalszerzőként tevékenykedünk. Pásztor Anna és más csodás zenészek segítenek nekünk, hogy fejlődjünk. Főleg lírai popdalokat éneklünk – ilyen például a Sötét éjjel, ami az állapotunkról és az otthoni emlékekről szól. Van egy szerelmi csalódásról írt dalunk is, Levegőt! címmel, amit Cintia írt

– meséli Dzsenifer.

Dzsenifer és Cintia legutóbb a Civil Út Alapítvány Varázsceruza Programjának látássérült mentoráltjaival „Vaksötét” koncerten lépett fel, ahol lekapcsolták a lámpákat, hogy a látó közönség is megtapasztalhassa, milyen érzés vakon hallgatni a zenét. A különleges estét a Bodor Tibor Kulturális Egyesület szervezte.

Pásztor Anna és Pásztor Sámuel a Kovács lányokkal Fotó: Civil út Alapítvány

Egymás kezét fogva megyünk tovább

A zene kapaszkodót, biztonságot és megnyugvást ad Cintiának és Dzsenifernek. Bár családjuktól távol, önállóan élik felnőtt életüket, minden nehézséggel ketten néznek szembe. Egymás kezét fogva, lépésről lépésre haladnak a közös úton – látás nélkül is fényt hozva mások életébe nem csak életigenlésükkel, de zenéjükkel is.