Jóindulatú agydaganatot diagnosztizáltak egy nőnél, de az út a diagnózisig hosszú volt. Évekig ágyban rekedt a fájdalomtól, és a látása is majdnem tönkrement, a háziorvos mégsem foglalkozott a tünetekkel.

Egy 57 éves bit nő, Karen Tait éveken át szenvedett kimerültségtől, látásproblémáktól és fájdalmaktól, miközben orvosai újra és újra lelki vagy hormonális okokat emlegettek. Csak két évvel később derült ki, hogy panaszai mögött egy agydaganat, egy jóindulatú meningeoma állt.
Karen, aki korábban irodavezetőként dolgozott, 2022 őszén kezdte érezni, hogy valami nincs rendben. „Egyik napról a másikra forrónak, fájónak, levertnek éreztem magam, és szinte semmi energiám nem maradt” – meséli. Hamarosan látása is elhomályosult, érzékennyé vált a fényekre, hangokra és szagokra.
A lábaim annyira fájtak, hogy már járni sem tudtam. Egy nap lefeküdtem, és onnantól két évig nem keltem fel az ágyból.
A tünetek egyre súlyosbodtak: „Olyan volt, mintha betonból lenne a nyakam, nem tudtam felemelni a fejem. Álmatlanság gyötört, és minden nap egyre rosszabb lett.” Férje, Neil, 58 évesen ápolójává vált, és lányuk, Elle is rendszeresen hazautazott Londonból, hogy segítsen. „Az életünk egyik napról a másikra teljesen megváltozott. Ha vécére kellett mennem, a férjem vitt. Ő lett a gondozóm.” - olvasható a Daily Mail cikkében.
Bár a család többször kérte a háziorvost, hogy vizsgálják ki alaposabban, rendre azt a választ kapták, hogy a panaszok a menopauzával, depresszióval vagy fibromyalgiával függnek össze.
Folyton azt mondták, hogy csak beképzelem. Mintha minden a fejemben lenne.
Két év telt el így, mígnem 2024 végén, amikor korábbi daganatos betegsége miatt rutinvizsgálatra kellett volna mennie, már fizikailag sem volt képes eljutni a kórházba. „A nőgyógyászom aggódott, mert nem tudtam megjelenni a vizsgálaton, ezért altatásban végezték el az MRI-t. Akkor derült ki, hogy hatalmas daganat nőtt az agyamban.” A diagnózis után az orvosok közölték, hogy koponyaműtétre van szükség. 2025 februárjában Cambridge-ben, az Addenbrooke’s kórházban eltávolították a daganat nagy részét.

Azt mondták, semmi nem utal rosszindulatúságra. Óriási megkönnyebbülés volt. Felébredtem, megláttam a kórházi fényeket, és tudtam, hogy ez a gyógyulás kezdete. Két hét múlva már saját lábamon mentem haza.
A vizsgálatok igazolták, hogy a daganat jóindulatú, lassan növekvő meningeoma volt. „Vegyes érzések kavarogtak bennünk: düh, megkönnyebbülés, félelem. De végre tudtuk, hogy mi bajom van. A családom is szenvedett, talán még jobban, mint én.” Karen most évente jár kontrollra, emellett egy rákkutatással foglalkozó szervezetet támogat, valamint igyekszik minél több emberhez eljuttatni a történetét.
„Ha csak egy valaki komolyan veszi a történetemet, és nem hagyja, hogy elintézzék annyival, hogy ’ez csak a menopauza’, már megérte” – mondja. „Mert néha tényleg az életünk múlik azon, hogy kitartunk a saját igazunk mellett.”
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.