„A halál torkából jöttem vissza" – a sztrók után üzent az olvasóknak Tamás

PUBLIKÁLÁS: 2025. október 20. 14:00

Bíró Tamás Ákos története a kitartás és a remény példája: a sors a mélypontra taszította, amikor sztrókot kapott, leszázalékolták, mégis boldogan éli mindennapjait. A bénultságból erőt, a fájdalomból új célt, a munka hiányából pedig nyugodt, teljes életet kovácsolt. Így éli Tamás nyugodt életét a sztrók után!

Tamás ma már nem csupán túlélőnek tekinti magát, hanem olyan embernek, aki példát mutat a nyugodt, tudatos és kitartó életvitelével. Hosszú út vezetett idáig, de ma már képes úgy élni a mindennapjait, hogy azok ne a betegségről, hanem a fejlődésről és az önmagára fordított figyelemről szóljanak. Rendszeresen részt vesz sztrók-találkozókon, ahol tapasztalataival másokat is bátorít, és közben ő maga is erőt merít a közösségből. Az úszás az egyik legfontosabb kapaszkodója lett: nemcsak a testét erősíti vele, hanem a lelkét is, hiszen minden egyes megtett hossz emlékezteti arra, hogy mire képes kitartással.

“Egy hatalmas kő esett le a szívemről” - Tamás örült amikor megtudta, hogy leszázalékolják a sztrók után

Tamás ma már bátran kijelenti, hogy végre önmagát helyezte élete középpontjába, nem önzőségből, hanem azért, mert rájött, csak így tud teljes életet élni, és csak így tud másoknak is valódi támogatást nyújtani. MA már hatalmas humorérzékkel tekint a múltra és igyekszik minden napját a lehető legjobban megélni.

Engem 2012 januárjában ért utol a baj. Volt egy trafikom, ahol én voltam a mindenes: áru beszerző, takarító, könyvelő. Nyugodt munka volt, mégis egy hétfői napon borzasztó gyors volt a pulzusom. Rögtön bementem a kórházba. A Szent Imre kórházban megfigyelésre bent tartottak, de ott sztrókot kaptam. Onnantól már furcsán viselkedtem, mint aki meg van bolondulva, vagy be lenne rugva.

-meséli Tamás a sztrókról.

Az életem teljesen megváltozott. Tudtam, hogy azt a munkát már nem tudom csinálni, amit régen. A bal szemem ferdén lát, gyakorlatilag ki is van iktatva, automatikusan nem használom. Az orvosok azt mondták, ez így is marad. Az egyensúlyom is gyenge lett, labilis vagyok, mintha megittam volna egy felest, és jó kedvem lenne, pedig nem is iszom!

-teszi hozzá viccelődve. Tamás mégis elfogadta a helyzetét. Heti háromszor úszik, sztrók klubba jár, barátkozik. Kutyát sétáltat, társaságba jár.

Volt, hogy mérges voltam, de már elfogadtam, hogy ez van. Amikor felülvizsgálatra kellett menni, az nagyon bosszantott, mert nem akarták elfogadni, hogy beteg vagyok. Harmadjára mondták ki, hogy végleges az állapotom. Akkor egy nagy kő esett le a szívemről. Ennél rosszabb már nem lehet, gondoltam. Megkönnyebbültem, hogy nem kell mennem dolgozni, mert tudtam, hogy nem vagyok rá képes többé, csak a közmunkára, vagy kertészetre.

– mondja.

Tamásnak két felnőtt gyermeke van: egy 30 éves lánya és egy 27 éves fia. A sztrók utáni nehézségek ellenére mindig önálló maradt, mindent maga intézett. Ma már rokkant ellátásban részesül, és mivel elmúlt 65 éves, ingyen utazhat. Bár leszázalékolták, ő mégis boldogan éli mindennapjait, szereti az életét! Amikor megkérdezik, mit üzenne azoknak, akik hasonló helyzetben vannak, Tamás határozottan válaszol:

Soha, de soha ne adjátok fel! Ez nemcsak az én mondatom, hanem minden rokkant emberé. Ez a mi közös harci zászlónk!

- zárja gondolatait Bíró Tamás Ákos aki még a mai nappal is a sztrókkal él.

Érdekel még hasonló történet? Nézd meg videón:

@ripost.hu Isteni csodával gyógyul a sztrókból János, a templomi orgonista #ripost #sztrók #betegseg #rehab #rehabilitacio #segitseg #agyverzes #orgona #hungary #magyar #neked #nekedbe #nekedbelegyen #foryoupage #foryou ♬ eredeti hang – Ripost - Ripost