Galuska Andrea elmondása szerint élete öt tényezője miatt lett sztrókja. Elmeséli, hogy a hosszú, észrevétlen belső harcok, hogyan vezettek sztrókhoz. Emlékei szerint édesapja és édesanyja folyton harcoltak, és válása is nagyon megviselte, újabb párja öngyilkos lett és a 19 évesen a lánya elhagyta őt. Folyamatos tragédiák sora vezetett el valójában a sztrókhoz.
Andrea könyvelőként dolgozott. Szerette a munkáját, nem találta különösebben stresszesnek, azonban a családi problémák túlléptek a remény határain és súlyos agyvérzéssel végződtek.
Könyvelő voltam, szerettem a munkámat, nem volt stresszes. Nem onnan jött a baj. Otthon viszont... mindig stresszeltem. Már születésem óta, a szüleim mindig harcban álltak. Én is elváltam. A következő párom pedig... öngyilkos lett. Azt hittem, az a mélypont az életben, azonban ez még csak fokozódott. Van két lányom, az egyikük, Nóri, 19 évesen karácsonykor fogta magát, összepakolt, és elment. A volt férjem jelent meg érte, azt mondta, "jöttem kimenteni a Nórit". Mintha velem élni valami szörnyű dolog lenne. Karácsony szenteste elmentek. Nóri hónapokkal később jött vissza
– meséli Galuska Andrea a sztrókja fő okait.
Noha Nóri pár hónap múlva visszatért, a törés Andreában megmaradt. A másik lánya, Réka, akkor éppen 18 éves volt. Mindketten érettségi előtt álltak. A sztrók ekkortájt csapott le Andreára.
Egyik szerdai napon tornázni mentem. Május volt. 19:25-kor jött a csapás. Akkor megnémultam, lebénult a lábam, a jobb kezem. Egy évig rehabilitáltak. Egy vérrög súlyos mozgásszervi károsodást okozott.
– meséli Andrea a katasztrófát.
A bal agyféltekét érintő súlyos sztrók szó szerint leállította Andrea addigi életét. A zárójelentés egyszerűen fogalmazott: stressz. A fel nem dolgozott fájdalmak, a folyamatos feszültség miatt Andrea a halál közelébe került.
Miután kikerültem a kórházból, eladtam a házamat. Egy emeletes ház felső szintjére költöztem, egyedül. Nem akartam, hogy sajnáljanak a lányaim. El kellett engednem a kezüket, nagyon fiatalon fel kellett, hogy nőjenek. Akkor már 18 és 19 éves volt Nóri és Réka. Ma már 31 és 32 évesek. Nóri rendezvényszervező lett, Réka bankban dolgozik, férje van és kisgyereke. Felneveltem a gyermekeimet. El kellett engednem a kezüket. Most már tudom: én vagyok a fontos. Mert ha én jól vagyok, akkor mindenkinek jobb
– teszi hozzá Andrea.
A rehabilitáció nagy fordulatot hozott az életében, ott ismerkedett meg Józsival, egy másik pácienssel, aki baleset miatt került a kórházba. Az új kapcsolat teljesen váratlan volt, de annál mélyebb, hiszen Andrea nagyon sokáig beszélni sem tudott, nem hogy járni.
Nem tudtam beszélni, csak a szemem pislogásából értette meg, hogy kakaót vagy teát kérek. Mindig jött, amikor kitoltak a szobámból. Elképesztő szeretettel fordult hozzám. Ő hozta nekem az ebédet. Nem tudtam beszélni, de ő olvasott a szememből. Azt mondta: "Hatalmas tűz van ennek a nőnek a szemében." Azt hittem, nem tudok újra szeretni. De azóta is együtt vagyunk, és én ennek a találkozásnak olyan nagyon hálás vagyok
– teszi hozzá.
A sztrók után minden valóban más lett. Úgy gondolom, sokkal érzékenyebb vagyok. Minden sokkal lassabb, én is jobban megálltam, és jobban figyelek a fákra, az eső hangjára, a napsütésre. Közelebb kerültem a természethez. Azt gondolom, nem az a kérdés, hogy miért történt ez, hanem hogy hogyan jövünk ki belőle. Lépésről lépésre. Mert ha elhagyjuk magunkat, visszaesünk. Szeressük a természetet, szeressük egymást. De legfőképpen: szeressük önmagunkat és a testünket. És akkor a végén nem lehet baj
– zárja gondolatait Galuska Andrea, a sztrókon átesett édesanya.
Érdekel még hasonló történet? Nézd meg az alábbi videót:
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.