Mester-Bertha Nikoletta élete nem meseként indult, mégis igazi csodává vált. Lupusszal küzd közel 20 éves kora óta, az orvosok egyetlen mondattal darabokra törték a reményeit: „Sajnálatos módon ön meddő, soha nem lehet terhes.” Nikoletta azonban minden születésnapján, minden egyes elfújt gyertyánál és minden hullócsillag felragyogásakor ugyanazt a kívánságot suttogta: „Csak hadd legyek egyszer anya.” Csodababa váltotta valóra az álmát!
Férjével, Zsolttal soha nem engedték el ezt az álmot: 2022-ben vesetranszplantáció előtt állt a betegsége miatt, és akkor jött a csodahír. A Bertha család ekkor olyan küzdelembe kezdett, amelyben a hit állt szemben az orvosi tényekkel. Nikoletta hosszú éveken át volt a transzplantációs várólistán, testközelből élte át a kórházi osztály rideg valóságát és a dialízisek sokaságát, de megélte élete legnagyobb boldogságot is.
Nem szeretek beszélni a transzplantációról, azonban a Transzplantációs Világnap nagyon megható volt. Megérintett, hogy mások is átestek azon, amin én, sőt, nagyon mélyen érintett, hogy még gyerekek is transzplantált betegek. Hatalmas dolog, hogy idős emberek is részt tudnak venni ebben a közösségben, és szervet tudtak adni, életeket menteni.
– meséli Nikoletta a Transzplantációs Világnap alkalmáról, melyet a Transzplantációs Alapítvány szervezett.
Nikoletta elmesélte, hogy emlékeiben intenzíven élnek ezek a kórházi napok, a fehér falak, a zöld csempe, a fájdalom és az a sok ima, amit az egészségért elmondott.
Volt, aki meghalt mellettem, láttam, ahogy karnyújtásnyira vitték el… Csak azért imádkoztam, hogy legyen ennek vége egyszer. Ma már más életet élünk. Megtörtént a csoda.
– teszi hozzá Nikoletta. Nikoletta szerencsére ma már egy más világban él. Egy világban, ahol minden nap egy újabb ölelés és mosoly fogadja kétéves kislányától, Olívia Rózától.
Amikor kiderült, hogy a transzplantációs várólistán sorra kerülök, megvizsgáltak, és kiderült, hogy 8 hetes terhes vagyok. Majdnem kiugrottam a bőrömből! A telefonhívás után szinte kirúgtam a teraszajtót, és kiabáltam a férjemnek: ‘Gyere, Maci, mi történik!’ Onnantól kezdve megváltozott az életem: anya lettem. Az egészség és az ő élete lett a legfontosabb.
– meséli Nikoletta elképesztő örömmel a szemében.
A baba egy olaszországi körút után fogant meg – Nikoletta szerint nem véletlenül.
Olívia szerelembaba. Negyvenévesen lettem terhes úgy, hogy a vesém nem volt egészséges. Senki sem értette, hogy vezetek, hogy szoptatok, de megtettem, mert igazán akartam. A nefrológusom mentette meg Olívia és az én életemet is. A transzplantációt csak a terhesség után lehetett elvégezni.
– teszi hozzá.
Nikoletta anyukája és férje is alkalmas donor lett, ilyen esetre a transzplantációs etikai bizottság még nem látott példát Magyarországon.
Mindketten elképesztő emberek. Anyukám, Mária és a férjem is azonnal jelentkezett, hogy adják a veséjüket. Végül édesanyám lett a donor, mert úgy éreztem, ő az én anyukám, neki ez szívügy. A férjem pedig Olívia mellett tud lenni. Két ember állt sorban az életemért, ez volt maga a csoda.
– meséli Nikoletta boldogan.
Nikoletta ma már nemcsak túlélő. Ő anya. Egy olyan anya, aki mindennap emlékezteti a világot: a szeretet, az akarat és a hit képes legyőzni az orvosi statisztikákat.
Azt gondolom, akarattal mindent el lehet érni. Olíviára fókuszáltam mindig, hogy ő rendben legyen, ez vitt előre mindennap. A családom éltet, és Olívia, aki egy igazi csoda minden után. Az, hogy anya lehetek, a legnagyobb öröm számomra a világon. Ezért megérte minden, minden fájdalom, minden elmondott ima, minden kórházi küzdelem, és végeredményben maga az élet is.
Érdekel még hasonló történet? Nézd meg videón:
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.