Kassai Éva 34 éves, két kisgyermekes anya sztrókot kapott, amely teljesen felforgatta az életét. Elmondása szerint elveszítette a társadalomban betöltött szerepét, és nem találta a helyét a stroke után. Ma, 45 évesen mindennapjai a támogatásról, szeretetről, közösségi összefogásról és a folyamatos küzdelemről szólnak.
A sztrók során Éva kisagya mögötti egyik hajszálérben akadt meg a vérrög, és három hétig volt az intenzív osztályon a Bajcsy-Zsilinszky Kórházban, ahol Kiss Judit sztrók terapeuta gondoskodott róla. Éva az intenzíven állandóan egy különös zenét hallott, miközben még nem értette, mi történik körülötte.
Éva Kispesten, az Intersparban dolgozott. Egy nap hazajött, és azt mondta, nagyon szédül. Otthon már nem tudott lábra állni. Egyből tudtuk, hogy baj van. Kiabáltam a mentőkkel, hogy itt egy 34 éves nő, mind a négy végtagja lebénult, azonnal jöjjenek! 2014-ben még nem nagyon beszéltek a sztrókról, nem tudhattuk, mi lehet a baj
– meséli Éva édesanyja, Kassai Jánosné Irén, akinek nem volt könnyű megélni, ahogy lánya néhány óra alatt elveszíti a mozgását.
Éva két kisgyermekkel maradt egyedül hosszú válása után. Ezután jött a sztrók. Éva gyerekei akkor 5 és 11 évesek voltak, ma már 20 és 26 évesek, sőt az idősebbik fiú már apuka is. A mindennapokban leginkább Éva anyukája, Irén segít neki, fürdetni, mozogni, a gyerekeket felnevelni.
A válás után az apuka eltűnt, se híre, se hamva. Nem a sztrók miatt ment el, ettől függetlenül a sztrók kiváltó oka mindenféleképpen ehhez köthető, ahhoz, hogy Éva egyedül maradt a gyerekekkel, állandóan dolgozott és stresszelt. Összeroppant szegénykém az élet terhei alatt
- teszi hozzá Irén, Éva anyukája.
El sem tudtam képzelni, hogyan tovább. Az életem értelmetlennek tűnt. Nem tudtam, mi az a rehab, azt hittem, visszatérek a régi életemhez, de nem így lett. Onnantól kezdve nem találtam a helyemet a világban. Akkoriban úgy éreztem, mintha egy idegen világban élnék – mintha nem lennék része a gépezetnek. Senkinek sem volt rám szüksége, és az élet teljesen értelmetlennek tűnt
– vallja be Éva, aki a sztrók után az életnek egy teljesen idegen világában találta magát.
A lány akkoriban mindenből kimaradt: nem tudott szülőire menni, nem volt akadálymentes környezet, és sokszor azt érezte, felesleges.
Éva néha bebeszéli magának, hogy senkinek nincs rá szüksége, és nem akar menni sehova. Ekkor Kiss Judit pszichológus, rehabilitációs szaktanácsadó felemelte a lányomat, segített neki értelmet találni, mindig úgy helyre rakja. Aztán megy tovább az élet, és minden rendben van.
Amikor Éva régi autója tönkrement, a kőbányai közösség, Kiss Judit kezdeményezésére összefogtak, hogy megajándékozzák őt egy igazi „meseautóval”. Az Opellel, amelyet az Érrehab Alapítvány adományaiból vásároltak, azóta is Éva és családja legnagyobb kincse.
Nagyon örültünk, hogy az emberek mellém álltak és nem hagytak elkeseredni, egy igazi meseautót kaptam a közösségtől. Judit mindent elintéz, hogy könnyebb legyen az életünk, és ezért mi mérhetetlenül hálásak vagyunk.
– meséli Éva.
A Bajcsy-Zsilinszky kórház intenzív osztályán töltött hetek, a gyógytorna, a mindennapos küzdelem – mindez a múlté.
A sztrók nem tudott legyőzni, túléltem, és megyek tovább. Én ezt nagyon köszönöm a közösségnek, hogy így mellettem álltak, és nem hagytak elszomorodni, amikor minden olyan sötétnek tűnt
- zárja gondolatait a közel tíz éve sztrókot kapott Kassai Éva, kétgyermekes családanya.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.