"Túléltem a gyermekkori rákot - hálát és bűntudatot éreztem, amikor hazamehettem"

PUBLIKÁLÁS: 2025. szeptember 30. 14:00

Egy tinédzser lány élete egyetlen diagnózissal teljesen megváltozott. A rák, az amputáció és a magány után ma már paralimpikonként ad erőt és hangot másoknak, a pályán és azon túl is.

A paralimpikon Amy Conroy még csak tinédzser volt, amikor rákot diagnosztizáltak nála, ugyanazt a betegséget, amely édesanyját, nagybátyját és nagyszüleit is elragadta, mielőtt még láthatták volna felnőni. Most, 32 évesen történetét megosztva próbálja felhívni mások figyelmét a betegségre, ami rengeteg gyermek sorsát pecsételi meg.

A gyermekkori rák teljesen felforgatta a paralimpikon életét. — A gyermekkori rák teljesen felforgatta a paralimpikon életét (Képünk illusztráció) Fotó: Unsplash

Egy átlagos lábfájdalomtól egészen a rákdiagnózisig

Amy tünetei lábfájdalommal kezdődtek, ami megakadályozta, hogy űzze azokat a sportokat, amiket szeretett, és már az is nehézséget jelentett számára, hogy eljusson az iskolába.

Épp csak elkezdtem a középiskolát, és folyton összeestem. Minden alkalommal, amikor fel akartam állni, újra összeestem, és emlékszem, szégyenemben elcsúsztam a padlón. Másnap apukám azt mondta, valami tényleg nagyon nincs rendben, és elvitt az ügyeletre

- emlékezett vissza a fiatal.

Az orvosok a panaszait növekedési fájdalomnak vagy sporttal összefüggő sérülésnek tudták be. Apja azonban ragaszkodott a röntgenhez, és ekkor derült fény a daganatra, amely majdnem elvette a 13 éves lány életét.

Amikor apukám bejött, a tekintetét kerestem, hogy megnyugtasson. Emlékszem, úgy nézett ki, mintha sírt volna, és nem akart rám nézni, nem találkozott a szemünk, és nagyon komor volt a hangulat. Ekkor mondta az orvos, hogy rák, oszteoszarkóma. A csontból indult, de már átterjedt a tüdőmre és egy kicsit a gerincemre is. Akkorra már nagyon elterjedt, és akkoriban azt mondták, 50% az esély a túlélésre.

Ezt követően egy évnyi kórházi tartózkodás és embert próbáló kemoterápia várt rá, volt, hogy egy nap 75-ször hányt, és végül elveszítette bal lábát, amelyet térd fölött amputáltak.

A betegség szörnyű következményekkel járt a fiatal számára

Amy testileg és lelkileg is megszenvedte a betegséget, bár a mentális következményeket akkor még nem látta át teljesen.

Nagyon elszigeteltnek éreztem magam. Olyan sok figyelem irányult a testi állapotomra, mert sokszor jöttek elő komoly és ijesztő visszaesések, így talán nem is foglalkoztam annyit a lelki oldallal... Nem beszéltem igazán senkivel arról, hogyan érzem magam.

A fiatal lány barátaitól eltávolodott a kezelések miatt, mivel ők egy átlagos tinédzser életét élték, Amy számára pedig az egész idegen volt.

Úgy éreztem, a szüleik is próbálták őket védeni. Emlékszem, egyszer leszidtak, amiért üzenetben megírtam a barátomnak, hogy amputálni fogják a lábam, mert szerintük nem voltam elég érzékeny.

Családja azonban mellette állt. Apja próbált fényt vinni a kórházi mindennapokba, különböző programokat szervezett az osztályon, de a valóság éles emlékeztetőként érte őket, amikor egy-egy gyermeket elragadott a betegség.

Ellentétben néhány társával, Amy végül megkapta a felmentő hírt: rákmentes lett, és hazamehetett. A tinédzser megkönnyebbülést és hálát érzett, de bűntudatot is.

Egyrészt új, tisztább fontossági sorrendet kaptam, hálát a kis dolgokért. Másrészt minden egyes kontrollvizsgálatnál iszonyú félelem és szorongás lett úrrá rajtam, hogy visszatérhetett a betegség... Azt gondoltam, terhet jelentek a családnak: egy szülőnk volt, és úgy éreztem, elvettem őt a nővéremtől. Ezért éreztem óriási nyomást, hogy boldog legyek, hogy a legtöbbet hozzam ki az életből, miközben bűntudatom volt, hogy én túléltem, más gyerekek viszont nem.

A 15 évesen megismerte kerekesszékes kosárlabdát, ami mindent megváltoztatott Amy életében, beleértve az önbizalmát is. Ma már négyszeres paralimpikon, és a 2028-as játékokra készül.

A pályán kívül modellként, üzletasszonyként és a fogyatékossággal élők szószólójaként dolgozik. Húgával, Alice-szel, aki rákos betegeket ápoló nővér, közösen alapították meg a Squadgamest, amely vállalati csapatépítő programokat kínál kerekesszékes kosárlabda köré építve - írta a Mirror.