„A férjem elhagyott, amikor rákos voltam — vissza kellene fogadnom?”

Ő soha nem fizetett semmilyen számlát. Nagyon irányító volt, és mindig azt tette, amit akart. Azt hiszem, annyira lefoglalt, hogy jobb életet próbáljak teremteni a fiunknak, hogy nem láttam, mennyire rossz a helyzet. A fiunk most 33 éves, és nincs kapcsolatuk. Nem hajlandó beszélni az apjával.

Két éve mellrákot diagnosztizáltak nálam, és az első kemoterápiám után annyira kegyetlen volt hozzám, hogy meg kellett mondanom neki: menjen el.

Azóta beszélünk, és vissza akar költözni. A fiam ellene van. Úgy gondolja, az apja csak menedéket keres. Ráadásul ugyanabból a városból származunk, és nehéz elviselni a pletykákat. Legbelül tudom, hogy soha nem fog megváltozni, de…

Kérlek, a saját érdekedben hallgass a fiadra. Ő jó tanácsot ad. Ne azzal foglalkozz, mit mondanak az emberek a régi szülővárosodból, hanem élj a jelenben. Emlékeztesd magad, miért váltál el a férjedtől. Irányító volt, kóros szerencsejátékos, nem járult hozzá anyagilag az életetekhez, és úgy viselkedett, ahogy neki tetszett, rád való tekintet nélkül.