Zsombika szívritmusa súlyosan rendellenes volt amikor megszületett. Pulzusa rendkívül magas, 270 volt, a szíve nem működött megfelelően. Emiatt azonnal sürgősségi császármetszést kellett végrehajtani az anyukáján, Renátán, hogy megmentsék a kisfiú életét. Bár megszületésekor felsírt, szíve mégis kétszer megállt az első percekben. Az ebből adódó oxigénhiány miatt a feje hátsó részén, az agy mozgásért felelős területén elhaltak az idegsejtek, amelyek következtében a bal oldali alsó végtagjai merevvé és feszessé váltak. Így küzd ma a súlyos betegségben szenvedő Zsombika!
Kis-Lánczi Renáta mindent megtesz kisfia egészségének visszaszerzéséért. Zsombika még csak két éves azonban voltak konduktornál, gyógytornászoknál, valamint szívgyógyásznál is, hogy a lehető legjobb ellátást biztosítsák a kisfiúnak.
A terhességem végén azonnali császármetszést kellett végrehajtani, mert Zsombika súlyosan veszélyeztetett állapotban volt. Bár megszületésekor felsírt, két alkalommal is megállt a szíve, ami súlyos oxigénhiányos állapotot okozott. Ezzel a problémával pedig egy életen át küzdenünk kell
– meséli Renáta a budapesti állatkertben sétálva, miközben fél szemét Zsombikán tartja.
Sok diagnózist hallottunk… Azt mondták, értelmi sérült lesz, hogy soha nem lesz önálló, sőt még azt is, hogy szüksége lesz egy söntre az agyvíze elvezetéséhez. Nehéz volt ezeket hallani, de Zsombika sok mindenre rácáfolt. Messze túlteljesítette a várakozásokat, és napról napra meglep minket az akaraterejével
- mesélte a fiatal anyuka, aki megjárta a koraszülött osztályt, a budapesti fejlődésneurológiát, és több tréninget is, hogy a kisfiú fejlődését segítse.
Ma Zsombika mindössze két éves, de már most kemény küzdelmet vív. A központi idegrendszer rossz információkat küld az izmaihoz, amelyek ezért befeszülnek, megnehezítve a járást és az önálló megállást. Renáta egykor Győrben, az Audi motorüzemének logisztikai területén dolgozott mérnökként, de azóta, hogy Zsombika megszületett, teljesen megváltozott az élete.
Nem tudtam visszamenni dolgozni, otthon vagyok Zsombikával, ez a második terhességem volt. Néha nagyon hiányzik a szakmám, a mérnökség, az emberek, mert az ember úgy el tud fásulni, ha minden napja ugyanúgy telik. De tudom, hogy van, akinek sokkal nehezebb.
- teszi hozzá.
A család számára a terápiák, a fejlesztések és a járássegítő eszközök költségei hatalmas terhet jelentenek, „hónapról hónapra élünk” – meséli Renáta. Azt is elárulja, hogy ha előre tudja, milyen kihívások várnak rájuk, másképp döntött volna.
Nem mentem volna egyetemre, inkább vállalkozást építettem volna, hogy szabadabban tudjak dolgozni Zsombi mellett. A nyolc órás munka egészen kivitelezhetetlennek tűnik mindezek mellett. Ha előre tudtam volna, mi vár rám, biztosan nem ezt választom
– mondja őszintén Renáta.
Az orvosok szerint előfordulhat, hogy a jövőben műtétre lesz szükség: az izmok bemetszésével enyhíthetik a feszességet, hogy Zsombika könnyebben tudjon járni. Renáta mindennapjait most is komoly fizikai és lelki terhek kísérik – ő cipeli a járássegítőt, Zsombika és a hátizsákot is, akár még egy egyszerű állatkerti séta alkalmával is. Mégis, a nehézségek közepette is ott vannak a megismételhetetlen, szép pillanatok: az állatkertben Zsombika rácsodálkozott az elefántra, és annyira megszerette, hogy nem akarta otthagyni.
Ezek a pillanatok adják a reményt, hogy minden küzdelemnek van értelme. Azonban tele van az életünk kérdésekkel, fájdalommal, de egyvalamit biztosan tudok: Zsombikáért minden egyes lépés, minden csepp erő megéri
– zárja gondolatait csendesen, de határozottan Renáta.
Érdekel még hasonló történet? Nézd meg videón:
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.