Vannak pillanatok, amelyek egy életet örökre megváltoztatnak. De az is rajtunk múlik, hogy ezekből a pillanatokból erőt, vagy gyengeséget merítünk. Thuróczy Áron egy szerencsétlen baleset következtében lebénult. Története azonban arról szól, hogyan lehet újra felépíteni önmagunkat, és megtalálni a fényt még a legnehezebb napokban is.

Thuróczy Áron nem adta fel, mindent megtesz azért, hogy egyszer újra járjon! / Fotó: Bors

Áron gyerekkora tele volt mozgással, álmokkal, tervekkel. A sport és a barátok mindennapjai részei voltak, és előtte állt az élet összes lehetősége...

A baleset előtt nagyon aktívan éltem az életemet. Sportoltam, fociztam, konditerembe jártam, MMA-ztam. Nekem a sport tette ki az életem nagy részét. Később ennek is köszönhettem, hogy túléltem a balesetet, mert volt egy erős izomzatom. Jól bírtam levegővel, erős volt a tüdőm

– magyarázta a Borsnak Áron történetét.

Aztán egyetlen pillanat alatt, 2021 nyarán minden megváltozott. Egy baleset, amely elvette a régi hétköznapokat és olyan kihívás elé állította az akkor még 17 éves Áront, amiről a legtöbben csak elképzelni sem tudjuk, milyen lehet.

A baleset előtt egy nappal pont egy nagyon fontos focimeccs volt, akkor lettünk bajnokok, akkor nyertük meg az egész szezont. Másnap mentünk ki a Körösre fürdeni barátaimmal, én vittem ki őket, és akkor lecuccoltunk, haveromnak berúgtam a labdáját. Mondta, hogy ne szórakozzak, menjek utána. De hát ő nem úgy gondolta, hogy beleugrok, nekem jött egy gondolat, hogy a labda után ugrok.

– mondta.

Sokat fürödtek már ott, Áron jól tudta, hogy sekély a víz, de nem gondolkozott. Beleugrott a vízbe és egyből beütötte a fejét.

Egy nagyon nagy fájdalmat éreztem. Olyan érzés volt, mintha kettészakadt volna a fejem. Ki akartam jönni a vízből, hogy megnézzem, hogy mi történt, csak akkor vettem észre, hogy nem mozdul a lábam és a kezem... Nagyon bepánikoltam. Akkor elkezdtem kiabálni a haverjaimnak, hogy segítsenek, de nem hallottak. Akkor már eltelt egy-egy-két perc, amikor a haveromnak feltűnt, hogy már fel kellett volna, hogy jöjjek, és akkor szerencsére utánam jött, megtalált, és kihúzott

– emlékezett vissza élete legszörnyűbb pillanatára.

Áron ezután két hétig volt mélyaltatásban. Amikor felébredt, szembesült vele, hogy lebénult. Csupán a szemét és a száját tudta mozgatni, de nem adta fel.

Thuróczy Áron kitartása példaértékű

Lépésről lépésre, nap mint nap újra kellett tanulnia, hogyan élje tovább életét, most már kerekesszékben. Innen indult Áron harca. Nem volt könnyű út, és sokszor a fejlődés lassúnak, szinte láthatatlannak tűnt. De minden apró lépésnek jelentősége volt.

Sokat gondolkoztam már azon, hogy mi lett volna, ha. Pedig szerintem ez a világ egyik legértelmetlenebb kérdése, mert az már úgyse derül ki. De hogy sokat szoktam agyalni, hogy mi volt, mi lesz, hogy lesz. Ha visszamehetnék, nem csinálnám másképp. Oké, hogy nagyon nehéz volt, de ettől lettem az, aki ma vagyok.

– árulta el.

A fiatal ma már nemcsak túlélő, hanem példakép is. Története megmutatja, hogy a legnagyobb erő bennünk van – és azt, hogy az élet értékét nem a korlátaink, hanem a hozzáállásunk határozza meg.

„Nem mozdul a lábam” – Thuróczy Áron sekély vízbe ugrott, majd lebénult, de nem adta fel