„Azt mondta a neurológus, hogy az a csoda, hogy él” – így küzd Csilla az epilepsziás kislányáért

PUBLIKÁLÁS: 2025. augusztus 07. 10:02

Van, akinek a hivatása az életét jelenti, és van, akinek az élete válik hivatássá. Kismándor Csilla a második kategóriába tartozik. Innováció viszi Csillát előre, így küzd az epilepsziás kislányáért és a Borsóház terápiás központért.

Kismándor Csilla azért alapította meg a Borsóházat, Magyarország egyik legnagyobb terápiás központját, mert kislánya súlyos epilepsziával küzdött. Borinál egy védőoltás következtében diagnosztizálták a West-szindrómát, egy ritka és súlyos gyermekkori epilepsziát, amely alapjaiban változtatta meg családjuk életét. Csilla azonban nem hagyta, hogy a nehézségek letörjék őket, olyan terápiás rendszert dolgozott ki, amely rendkívül hatékonyan segítette Borit. Hamarosan más, hasonló állapotban lévő gyermekek is hozzájuk kezdtek járni, így a Borsóház nemcsak Borinak hozott gyógyulást, hanem közösségi támogató hálózattá vált, amely több ezer gyermek életét formálja át. A terápiás központ előtt most új utak állnak, innováció jellemzi a jövőképét!

"Az innováció az, amiben hiszek, ez visz előre"

Ma a Borsóház komplex és intenzív terápiás programokkal támogatja a hozzájuk forduló családokat. Csilla tele van új tervekkel, amelyekkel még szélesebb körben szeretnének segítséget nyújtani. Elmesélte, hogyan néz szembe a kihívásokkal, és milyen új irányokat kíván bejárni a terápiás központ fejlesztésében.

Soha nem készültem arra, hogy terápiás központot hozzak létre. A kislányom betegsége új utakat mutatott nekem, az élet hozta így

– mondja Csilla, aki közgazdászként végzett, majd családot alapított.

Csilla viszont nem állt meg a saját küzdelménél és a Borsóház sikereinél, új utakat talál, hogy fejlessze a terápiás központot.

Iszonyatosan nagy bennem a tettvágy. Hosszú távú célunk egy saját épület kialakítása, amely a korábbi tapasztalataink alapján ideálisan szolgálná a működésünket, és költséghatékonyabb megoldást is jelentene. Jelenleg ezen dolgozunk. A tevékenységi kör a jövőben bővülhet időszakos bentlakási lehetőséggel is, hogy a terápia mellett a szülőknek is lehetőséget biztosítsunk a pihenésre, vagy olyan feladatok elvégzésére, amelyek a hétköznapokban nehezen megoldhatók egy érintett gyermek mellett. Emellett célunk, hogy a terápiás lehetőségeket közelebb vigyük a családokhoz, ezért kisebb központok megnyitását tervezzük BorsoPont néven.

– mondja Csilla lelkesen, ugyanis szerinte sok családnak elérhetetlenné válik az intenzív fejlesztés a távolság és a költségek miatt.

A Borsó Pontokkal viszont elérhető közelségbe hoznák a terápiát. Kis, 80-100 négyzetméteres helyszíneken, 2-3 szakemberrel, országszerte. A Borsóház már bizonyított, ám most új időszámítás kezdődik. A cél: saját épület, stabil jövő és még több gyermek elérése.

A napi pár perc torna egy ép értelmű gyereknél is életmentő lehet, hát még egy sérült gyermeknél. Sok kicsi sokra megy. Ha csak tíz percet tornázunk naponta, az óriási eredmény. A léleknek is jó érzés, hogy tettem valamit a gyermekem egészségéért

– meséli Csilla lelkesen.

"Bori a szél, ami mozgásba hozta az egészet"

Csilla a Borsóházon kívül folyamatosan napi szinten fejleszti lányát is. Elmondása szerint az idő az, amiből kevés van Bori, a három fiú gyermek és a Borsóház mellett. Azonban Boriért még így is mindent megtesz.

Az epilepszia egy olyan borzasztó dolog, hogy ha jön mindent visz. Kognitívan Bori sok mindenre képes lenne, azonban ha jön az epilepszia akkor az elviszi minden küzdésünket. Nem várom el, hogy csoda történjen, már mindent próbáltunk. Azt mondta a neurológus, hogy az a csoda, hogy él. Egy ép értelmű gyereknek azt mondom, hogy bármi lehet, de nálunk sajnos limitáltak a lehetőségek. Egy évig képolvasással dolgoztunk, szavakat és képeket választott, szépen fejlődött, elképesztő volt a haladás. Aztán jött egy hatalmas roham, és minden eltűnt. Mintha soha nem is lett volna ez a tudása. Hetekig próbálkoztam, de semmi. Kitörlődött, úgy ment el a semmibe egy éves melónk. Most már nem az olvasás számít, hanem hogy fizikailag fejlődjön stabilan

– meséli Csilla.

Ez egy gyászfolyamat. Vannak stádiumai. Más szembesül vele most, más tíz évig is küzd, mi már húsz éve élünk ezzel. Sok anyukát és történetet láttam már. Már nem a csodára várunk, hanem dolgozom azokért Bori mellett

– teszi hozzá.

A mindennapok nagy kihívásai számunka az idő hiánya. Itt is kéne lennem, ott is, Borit is át kell mozgatni, és három fiú gyerekem is van. Szerencsére a valaha legjobb csapat van most a Borsóházban. Azokkal, akikkel dolgozok egymásra tudunk építeni, támaszkodni tudunk egymásra

– meséli Csilla a Borsóház és Bori egészségéért vívott harcával kapcsolatban.

Most úgy tűnik, hogy megoldódik sok minden, 15 éves kemény munkánk ér be a Borsóházban. Persze nem akarom elszólni, de érzem, jó dolgok fognak történni. Itt az idő, hogy Borsó Pontokat nyissunk. És most, tizenöt év után, mintha tényleg belekapna a szél abba a bizonyos vitorlába aminek a szelét még Bori indította el húsz éve

– zárja gondolatait Kismándor Csilla, akinek munkája ma már sok család reménysége.