Szenzációs felfedezés a Grand Canyonban – újraíródik az élet eredetének története

Tudósok egy meghökkentő ősi élőlény nyomaira bukkantak az Egyesült Államok ikonikus szurdokában, a Grand Canyonban – és a felfedezés akár teljesen új megvilágításba helyezheti az élet eredetéről alkotott elképzeléseinket.

A Cambridge-i Egyetem kutatói több száz apró, 500 millió éves fosszíliát tártak fel az arizonai kanyon falában, köztük egy bizarr, „péniszféregnek” becézett lényt, amelynek szájszerkezete kifordult, hogy ételt tudjon megragadni. Ez az élőhely a kutatók szerint valóságos evolúciós aranybányaként működött – nem túl zord, nem túl sivár, hanem éppen ideális volt az élet fejlődéséhez. 

Giovanni Mussini, a tanulmány vezető szerzője és a Cambridge-i Egyetem Földtudományi karának PhD-hallgatója úgy fogalmazott: 

A felfedezés alátámasztja az úgynevezett evolúciós eszkaláció elméletét, amely szerint a fajok nemcsak a környezetükhöz alkalmazkodnak, hanem a versenytársaikkal szembeni előnyszerzés is hajtja fejlődésüket. A fosszíliák egy Bright Angel Formációnak nevezett agyagrétegben kerültek elő, amely a kanyon kambriumi kőzeteinek egyik leggazdagabb lelőhelye. A lelőhely 130-165 láb (kb. 40-50 méter) mélységű, oxigénben gazdag sekélytengeri környezetet őriz, ahol az élet virágozhatott. A kutatók szerint a fotoszintetizáló mikrobák még több oxigént pumpáltak a vízbe, ami kedvezett az összetettebb élőlények kialakulásának. 

A csapat több mint 1500 apró fosszíliát tárt fel, köztük szűrőkaros garnélákat, fogláncos puhatestűeket és bizarr, elágazó szájszervű férgeket. A tanulmány különösen az úgynevezett „kis szenes fosszíliákra” (SCF – small carbonaceous fossils) fókuszált. Ezek olyan lágy testű állatok maradványai, amelyeknek nem volt csontjuk vagy páncéljuk, ezért rendkívül ritkán őrződnek meg. 

Ez esetben azonban az iszapos tengerfenék betemette őket, így lenyűgöző részletek maradtak fenn: apró fogsorok, rákféle állkapcsok, és például a Kraytdraco spectatus nevű féreg, becenevén a „péniszféreg”. Ez a különös lény hajlékony, csőszerű szájat viselt, amelyet százával borítottak apró, kefeszerű fogak. A kutatók szerint 4–10 centiméter hosszú lehetett, így az egyik legnagyobb ragadozó volt környezetében.