Az élet egy nagy Bon-Bon

Haverok, buli, szamba után jött valami Amerika. Ő nem is James és nem is Bond, Ő csak Szolnoki Péter a Bon-Bonból.

Gitár és fuvola mestere. Már megmutatta a Ki Mit Tudon, hogy Ő mit tud. Azóta a Bon Bon együttes aktív tagja. Számtalan fellépésen van már túl. A sztárportrénak a szakmáról és kezdetekről beszélt.

Van helyünk a szakmában..

?Előtte egy évvel már elkezdtünk készülni - nagyon kedves barátommal, Busi Gáborral -, ő volt a jazz gitáros partnerem. Egy jazz gitáros duót alkottunk, és - nagy szerencsénkre, vagy éppen hála Istennek, a tudásunk miatt - bekerültünk a tévés elődöntőbe. Ott aztán összetettek minket egy rock zenekarral.Mivel én mindig azt tartottam, hogy csak muzsika van, és muzsikusok, ezért elfogadtam ezt a tényt. A tévés elődöntőn egyszer szerepeltünk, benne voltunk a tévében. Ez pont arra volt elegendő - annak ellenére, hogy kiestünk -, hogy már aznap rengeteg telefont kaptunk, és nagyon pozitív visszajelzéseket. Úgy éreztük, hogy van helyünk a szakmában.?

Akkor megfogadtam..

?Egyetlen emberre emlékszem, BenkóSándorra, ővolt a zsűri elnök, és ővéleményezte a produkciónkat. Természetesen azzal a véleménnyel egyáltalán nem értettünk egyet. A hosszú évek sora bebizonyította, hogy nem neki volt igaza, de örülök, hogy így alakult, mert jó helyen vagyok. Egy dologra jó volt nekem ez a Ki mit tud: akkor megfogadtam, hogy többet nem indulok el versenyeken, és zsűritag sem leszek.

Óriási felelősségünk van nekünk művészeknek. Ha engem, Szolnoki Pétert valaki megkérdez, akkor nagyon szívesen segítek neki, elmondom a véleményemet, - nem nyilvánosan, hanem neki - hogy szerintem ezt így kéne, vagy úgy kéne??