Sportsérülés vagy sportártalom – miért fontos a különbség?

A kezelés szempontjából talán a legfontosabb lépés a pontos diagnózis, éppen ezért nem mindegy miként azonosítjuk be a sportolók fájdalmainak forrását.

Dr. Páll Zoltán, a Budai Fájdalomközpont sebésze, traumatológus, sportorvos a sportsérülésekről, sportártalmakról, a diagnózis és a kezelés fontos lépéseiről beszélt.

A sportsérülés akut, a sportártalom ismételt behatásra jelentkezik

Pontos magyar adatok híján érdemes egy pillantást vetni a svájci statisztikára. Eszerint 2007-2011 közt 403.100 sportsérülés keletkezett (a legtöbb a labdajátékokban és a téli sportokban), 2009-2013 közt pedig 125 haláleset történt a sportban (a legtöbb a hegyi sportokban). Olyan területről van tehát szó, amellyel mindenképpen foglalkozni kell – edzőnek, szülőnek, sportorvosnak, sportolónak egyaránt. A sportsérülés fogalma nagyon tág és élesen elkülönül a sportártalomtól. Míg a sérülés egy nagy, erős, egyszeri behatásra létrejövő trauma (pl. törés, húzódás, szakadás), a sportártalom ismételt behatásra keletkezik, ahol nincs körülhatárolt traumás epizód. A kiváltó tényező gyakran túlterhelés, de ok lehet még egy rosszul használt sportszer, az ellenfél tevékenysége vagy egy nem kontrollált izom. A sportártalmak 30-50 %-át teszik ki az összes sportsérüléseknek. Az ortopéd-traumatológiai sportártalmak több struktúrát érinthetnek, így az izmokat, az inakat, szalagokat, az ízületeket, az ízületi tokokat és a csontokat. Az ennek kapcsán kialakuló fájdalom természetesen negatívan befolyásolja a teljesítményt, de ez tulajdonképpen egy védő funkció, hiszen azt a tevékenységet korlátozza, ami miatt tovább erősödne a fájdalom.

Legfontosabb a megelőzés

Páll doktor szerint bármilyen ártalomról van szó, legfontosabb teendő a megelőzés. Elsősorban a gyerekek és fiatalok megfelelő minőségű edzésével és oktatásával lehet elkerülni a későbbi ártalmakat. (Amerikai adatok szerint az 5-14 éves korú gyerekek sportártalmai 28 %-ban a futballban, 25 %-ban a baseballban, 22 %-ban az amerikai fociban, 15 %-ban a kosárlabdában, 12 %-ban a softballban keletkezik.) Az edzésmunkában a legfontosabb szabály a fokozatosság elve, ezen belül kell ismerni a 10 % elvét. Eszerint hetente csak egy tizedével lehet fokozni az edzésterhelést, az intenzitást és az időt. Edzéstervezéskor nem csak az adott – sérülésveszélynek kitett – struktúrát kell szem előtt tartani, de figyelembe kell venni többek közt a sportoló testsúlyát, szívritmusát és alvásának minőségét is. Bármilyen gyors változás ezekben az értékekben figyelmeztető jel lehet, hogy túl gyors, túl magas a terhelés, a stressz szint. Emiatt megnövekedhet a sérülésveszély is, amelynek szempontjából a legjelentősebb rizikófaktor egy előző sérülés.

Hogyan állítható fel pontos diagnózis?

• Fontos a holisztikus szemlélet, hiszen bár természetesen nélkülözhetetlenek a klinikai vizsgálatok, a különböző képalkotó eljárások, a CT, az MRI, az ultrahang, de szakmai mentorom szerint a legjobb vizsgálómódszerek közé tartozik az orvos keze is – hangsúlyozza dr. Páll Zoltán, a Budai Fájdalomközpont sebésze, traumatológus, sportorvos. - Jó példa a holisztikus szemléletre az a 48 éves hölgy, aki hobbi félmaraton-futóként azzal a panasszal jelentkezett, hogy már futni és ülőmunkát végezni sem tud a háti gerinc fájdalma miatt. Negatív volt az MRI, a CT, több orvos vizsgálta, semmit nem találtak. Hosszú keresgélés után megvizsgáltam a páciens arcát is és feltűnt, hogy mindkét oldalon rendkívül feszes a rágóizomzata. Fogazatát áttekintve fény derült egy komoly mélyharapásra, vagyis az alsó fogsor teljesen a felső alá ment, aminek köveztében olyan görcsben volt a rágóizomzata, ami görcsben tartotta a mellkasi, háti izomzatát is – innen eredt a fájdalom. A pontos diagnózisra épülő kezelés tehát nem ortopédiai volt, hanem egy megfelelő fogszabályozás.

Páll doktor ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a valódi sportsérülések terápiájában a rizikófaktorok kiküszöbölésére is koncentrálni kell. Ilyen például a túledzettség, a szorongás, az alvászavar, a nem megfelelő edzésmódszer és akár sportszer – ez utóbbin belül kiemelten fontos a sportcipő alapos megválasztása. A megelőzés és a kezelés részeként a rendellenes anatómiai szituációkat (pl. lúdtalp, akár mélyharapás) is korrigálni kell. A kezelések megválasztásakor is vannak alternatívák. A konzervatív kezelések között alkalmazható gyógyszeres kezelés (pl. fájdalomcsillapítók, gyulladáscsökkentők) és strukturális kezelés (pl. a porcmátrix alkotó elemeinek adagolása, többek közt hialuronsav injekcióval, orvosi kollagén injekcióval) is. A szakember arra is figyelmeztet, hogy a sportsérülések, ártalmak kezelésekor nem csak a sérült struktúrát kell helyreállítani, de foglalkozni kell a sérült sportoló pszichéjével és szociális környezetével is – ugyanis csak így lehet tartós eredményt elérni.