Itt az igazság! Mészáros Árpád Zsolt kitálalt a szakításáról

Mészáros Árpád Zsolt jelenleg több vidéki színházban játszik. Budapest környékén él a család­jával, a szerelmével, Krisztinával és az ötödik gyerekével, Ámorkával. MÁZS életét megszervezni nem egyszerű, hiszen beutazza a fél országot. Erről is mesélt a színész a hot! magazin interjújában.

hot!: Ki segít a szervezésben?

MÁZS: Amióta egymásba szerettünk Krisztával, az összes exem jóban van egymással, szervezik az életemet. Főleg Kriszta jár élen ebben. Ő kezdte összehozni a volt párjaimat és a gyerekeket. Nálunk, a többgenerációs nagy Duna-parti házunkban tartjuk a születésnapokat is.

hot!: Négy kapcsolatodból öt gyereked van. Szerelmes típus vagy, akinek az életében egymást követik a nők?

MÁZS: Soha nem terveztem a következő szerelmet. 

 Krisztával eleinte rengeteget beszélgettünk telefonon, mintha a pszichológusom lenne. Aztán egyszer azt mondtam neki: „Pakolj össze, költözz ide!” És jött. Az első feleségemet, Györgyit hatéves korom óta ismertem; huszonegy éves voltam, amikor összeházasodtunk. Ő Bendegúz, a 28 éves nagyfiam édesanyja. Évekig éltem mindegyikükkel. Erikától született a 18 éves Rózsa és a 13 éves Merse. Árpi 9 éves, Ámorka másfél esztendős. Mindegyik asszonyom más típus volt, de szép valamennyi. Kriszta mellett megnyugodtam. Nem félek már – mint sok kortársam – megélni az öregedés pillanatait.

hot!: Milyennek látod a gyere­keidet?

MÁZS: Bende üzletember, érdekli a vendéglátás. Hobbija az éneklés, jó dalokat ír, a vi­deó­meg­osz­tón többen hallgatják, mint engem. Rózsa három nyelven beszél anyanyelvi szinten, elő­érett­sé­git tett, az iskola mellett dolgozik is. Merse egy kis ti­ni­gengsz­ter; seftelős, mint én voltam az ő korában. Árpika rendmániás, csillagos ötös tanuló. Ámorka meg egy kis csoda! Anyák napján elindult: arra gondoltunk, hogy szerette volna valamivel megajándékozni Krisztát. De mindegyik gyerekemnél azt látom, hogy bizonyítani akarnak – maguknak, a szüleiknek. Van bennük egy kis szereplési vágy is, de nem erőltetem, és egyikük sem kéri, hogy bármiben is segítsek a kapcsolataimmal.

Mészáros Árpád Zsolt minden pénzét a családjára költötte

hot!: Valóban ilyen ideális az életetek?

MÁZS: 35 év alatt, amióta a színészi pályán vagyok, minden pénzt a családomra, a gyerekekre költöttem. Ülhetnék 50 mil­liós autóban – de minek? Megteszi a 3 milliós is. A házunkban mindenki otthon van; előfordul, hogy tizennyolcan alszunk ott. Mind tudják a nyitókódokat. Nyaralni is közösen szoktunk menni, az országon belül, de Horvátországban is; Kriszta és Rózsa szervezik az utakat.

hot!: Az 50. év fordulópontot hozott az életedben. Te, aki a sztárja voltál az Operettszínháznak, végigjátszottad a bemutatott musicalek nagy szerepeit, felmondtál. Végiggondoltad ezt?

MÁZS: Két évig ezen gondolkodtam. De amikor elkezded érezni, hogy nem vagy fontos, nem szeretnek, nem ölelnek meg, nem kapsz szerepeket, elismerést, egyre lejjebb vagy, akkor dönteni kell.

hot!: Valami konkrét dolognak csak kellett történnie, ami megadta a végső lökést!

MÁZS: Bejelentettem, hogy szeretném eljátszani Lőrinc barát szerepét a Rómeó és Júliában, Kero rendezésében, az Arénában. 

 Sőt, amikor az 50. születésnapi jubileumi koncertemre készültem, a táncosaimnak, a zenészeimnek is fenyegetve kellett érezniük magukat, ha velem dolgoznak.

„Egyre több felkérés érkezik”

hot!: Végül csak eljátszottad Lőrinc barátot a hétvégi dupla előadáson. Öt gyerekért felelős apaként nem féltetted az egzisztenciádat?

MÁZS: Egyre több felkérés érkezik – Nyíregyházáról, Komáromból, Veszp­rém­ből. Huszonkilencedszer megy vidéken a Csárdáskirálynő, amit én rendeztem, sokat tanulva Verebes Istvántól, Szász Jánostól, Mohácsi Jánostól. Filmesek is hívnak. Annyi a feladatom, hogy decemberig már nem is tudok vállalni semmit.

hot!: Nyíregyházán fiatal színészként bohém, csibész fiú voltál, egy évre el is küldtek onnan. Megvannak még benned ezek a tulajdonságok?

MÁZS: Az vagyok, aki voltam; nem is akarok változni. De hívő emberként meg is tudok bocsátani. A vitákat nem boksszal intézem el. Ha nem értek egyet rendezővel, vezetővel, kollégával, akkor kritikával élek – mert meggyőződésem, hogy fontos a kritika –, és ha nem tudjuk megbeszélni, akkor jön az egy év szünet. Egy évig nem szólok hozzá: így volt ez Sándor Péterrel is. Egy év után odamegyek, megölelem az illetőt, és vége. Most meg hamarosan együtt dolgozunk Péterrel – alig várom.

hot!: Mit őrzöl jó emlékként az Operettszínházban töltött évekből?

MÁZS: Látott minket évente hatszázezer néző. Engem is – Mozartként, Riffként, Ben­vo­lió­ként. 

hot!: Szép pályára tekinthetsz vissza, ami folytatódik, csak más színházaknál. Csodás családod van. Boldog embernek érzed magad?

MÁZS: Amikor rákos voltam, megtanultam, hogy önzőnek kell lenni: önzőnek, hogy meg­gyó­gyul­jak, és ne lássam sírni az édesanyámat. Nagyon boldog vagyok. Jó nyíregyházi próbákon vagyok túl. Megint dolgozhattam Keróval, akit kiváló szakembernek tartok. Június 20-án fellépek Veszprémben a Csárdáskirálynő fesztiválon. Boldog vagyok a családommal, a gyerekeimmel, Krisztával. És bízom a konstruktőrben, a Jóistenben, aki helyére tesz mindent.