Mészáros Árpád Zsolt jelenleg több vidéki színházban játszik. Budapest környékén él a családjával, a szerelmével, Krisztinával és az ötödik gyerekével, Ámorkával. MÁZS életét megszervezni nem egyszerű, hiszen beutazza a fél országot. Erről is mesélt a színész a hot! magazin interjújában.
hot!: Ki segít a szervezésben?
MÁZS: Amióta egymásba szerettünk Krisztával, az összes exem jóban van egymással, szervezik az életemet. Főleg Kriszta jár élen ebben. Ő kezdte összehozni a volt párjaimat és a gyerekeket. Nálunk, a többgenerációs nagy Duna-parti házunkban tartjuk a születésnapokat is.
hot!: Négy kapcsolatodból öt gyereked van. Szerelmes típus vagy, akinek az életében egymást követik a nők?
MÁZS: Soha nem terveztem a következő szerelmet.
Mind a négy asszonyommal nagyon komoly volt a kapcsolatom. Az előzőek úgy értek véget, hogy senki nem hibáztatott senkit; tudomásul vettük, hogy így kellett lenni – és kész. Én a negyvenes éveimben már úgy gondoltam, hogy van négy gyerekem – itt vége.
Krisztával eleinte rengeteget beszélgettünk telefonon, mintha a pszichológusom lenne. Aztán egyszer azt mondtam neki: „Pakolj össze, költözz ide!” És jött. Az első feleségemet, Györgyit hatéves korom óta ismertem; huszonegy éves voltam, amikor összeházasodtunk. Ő Bendegúz, a 28 éves nagyfiam édesanyja. Évekig éltem mindegyikükkel. Erikától született a 18 éves Rózsa és a 13 éves Merse. Árpi 9 éves, Ámorka másfél esztendős. Mindegyik asszonyom más típus volt, de szép valamennyi. Kriszta mellett megnyugodtam. Nem félek már – mint sok kortársam – megélni az öregedés pillanatait.
hot!: Milyennek látod a gyerekeidet?
MÁZS: Bende üzletember, érdekli a vendéglátás. Hobbija az éneklés, jó dalokat ír, a videómegosztón többen hallgatják, mint engem. Rózsa három nyelven beszél anyanyelvi szinten, előérettségit tett, az iskola mellett dolgozik is. Merse egy kis tinigengszter; seftelős, mint én voltam az ő korában. Árpika rendmániás, csillagos ötös tanuló. Ámorka meg egy kis csoda! Anyák napján elindult: arra gondoltunk, hogy szerette volna valamivel megajándékozni Krisztát. De mindegyik gyerekemnél azt látom, hogy bizonyítani akarnak – maguknak, a szüleiknek. Van bennük egy kis szereplési vágy is, de nem erőltetem, és egyikük sem kéri, hogy bármiben is segítsek a kapcsolataimmal.
hot!: Valóban ilyen ideális az életetek?
MÁZS: 35 év alatt, amióta a színészi pályán vagyok, minden pénzt a családomra, a gyerekekre költöttem. Ülhetnék 50 milliós autóban – de minek? Megteszi a 3 milliós is. A házunkban mindenki otthon van; előfordul, hogy tizennyolcan alszunk ott. Mind tudják a nyitókódokat. Nyaralni is közösen szoktunk menni, az országon belül, de Horvátországban is; Kriszta és Rózsa szervezik az utakat.
hot!: Az 50. év fordulópontot hozott az életedben. Te, aki a sztárja voltál az Operettszínháznak, végigjátszottad a bemutatott musicalek nagy szerepeit, felmondtál. Végiggondoltad ezt?
MÁZS: Két évig ezen gondolkodtam. De amikor elkezded érezni, hogy nem vagy fontos, nem szeretnek, nem ölelnek meg, nem kapsz szerepeket, elismerést, egyre lejjebb vagy, akkor dönteni kell.
hot!: Valami konkrét dolognak csak kellett történnie, ami megadta a végső lökést!
MÁZS: Bejelentettem, hogy szeretném eljátszani Lőrinc barát szerepét a Rómeó és Júliában, Kero rendezésében, az Arénában.
Erre nem az volt a válasz, hogy gondoljam meg, kapok más feladatot. „Viseld a következményeket!” – ezt kaptam az arcomba. És hiába akartam hónapokig megbeszélni, mi történik, nem kaptam rá lehetőséget.
Sőt, amikor az 50. születésnapi jubileumi koncertemre készültem, a táncosaimnak, a zenészeimnek is fenyegetve kellett érezniük magukat, ha velem dolgoznak.
hot!: Végül csak eljátszottad Lőrinc barátot a hétvégi dupla előadáson. Öt gyerekért felelős apaként nem féltetted az egzisztenciádat?
MÁZS: Egyre több felkérés érkezik – Nyíregyházáról, Komáromból, Veszprémből. Huszonkilencedszer megy vidéken a Csárdáskirálynő, amit én rendeztem, sokat tanulva Verebes Istvántól, Szász Jánostól, Mohácsi Jánostól. Filmesek is hívnak. Annyi a feladatom, hogy decemberig már nem is tudok vállalni semmit.
hot!: Nyíregyházán fiatal színészként bohém, csibész fiú voltál, egy évre el is küldtek onnan. Megvannak még benned ezek a tulajdonságok?
MÁZS: Az vagyok, aki voltam; nem is akarok változni. De hívő emberként meg is tudok bocsátani. A vitákat nem boksszal intézem el. Ha nem értek egyet rendezővel, vezetővel, kollégával, akkor kritikával élek – mert meggyőződésem, hogy fontos a kritika –, és ha nem tudjuk megbeszélni, akkor jön az egy év szünet. Egy évig nem szólok hozzá: így volt ez Sándor Péterrel is. Egy év után odamegyek, megölelem az illetőt, és vége. Most meg hamarosan együtt dolgozunk Péterrel – alig várom.
hot!: Mit őrzöl jó emlékként az Operettszínházban töltött évekből?
MÁZS: Látott minket évente hatszázezer néző. Engem is – Mozartként, Riffként, Benvolióként.
Nem túlzok, ha azt mondom, hogy ennyi idő alatt tízmillióan nézték meg az előadásainkat. Ha lement a függöny, százával vártak a kijáratnál autogramért – vagy csak néhány mondatért. Úgy érzem magam, mint egy gyerek, akitől elvették a kedvenc játékát.
hot!: Szép pályára tekinthetsz vissza, ami folytatódik, csak más színházaknál. Csodás családod van. Boldog embernek érzed magad?
MÁZS: Amikor rákos voltam, megtanultam, hogy önzőnek kell lenni: önzőnek, hogy meggyógyuljak, és ne lássam sírni az édesanyámat. Nagyon boldog vagyok. Jó nyíregyházi próbákon vagyok túl. Megint dolgozhattam Keróval, akit kiváló szakembernek tartok. Június 20-án fellépek Veszprémben a Csárdáskirálynő fesztiválon. Boldog vagyok a családommal, a gyerekeimmel, Krisztával. És bízom a konstruktőrben, a Jóistenben, aki helyére tesz mindent.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.