Kökény Attila: Szeretném, ha a családunk három generációja állna egy színpadon

Két hónapja érkezett meg a negyedik unokája, szépen gyarapodik a Kökény család. 

A legnagyobb örömünkre. Nikolász tündéri kisbaba, egészséges, szépen fejlődik, ugyanolyan gyönyörű, mint a másik három unokám. Sajnos, most kicsit kevesebb időm jut a családra, mert meg sem állok. Ha mégis akad egy szabad vasárnapom, azt igyekszem velük tölteni. Gyakran jönnek át hozzánk, és törekszem rá, hogy úgy alakítsam a teendőimet, hogy egy-egy teljes napot rájuk tudjak fordítani. Már az én gyerekeimnél is így volt, hiszen gyakorlatilag mindig úton voltam akkor is. Persze hiányzik a család, de a szakmám ilyen, ehhez kell alkalmazkodni.

Minden nagyszülőnek talán a legfőbb vágya, hogy hallja: nagypapa. Elhangzott már?

Atti és Medi annyit már tud mondani, hogy papa. Szívmelengető érzés ez számomra. De még egyik kicsi sem beszél, babanyelven kommunikálunk. Szeretjük, ha nálunk vannak, és most, a jó idő beköszöntével sokkal könnyebb a helyzet: pancsolunk velük a medencében, amit nagyon élveznek. Próbáljuk lekötni a figyelmüket fejlesztő játékokkal is, de ahhoz még picik. Minden együtt töltött percért hálásak vagyunk, és ezek újra és újra felidézik bennem azt az időszakot, amikor nekünk voltak kicsik a gyerekeink. Annyiban mégis más, hogy a külső hasonlóságot leszámítva teljesen különbözik a jellemük. 

Tavaly költöztek be az új otthonukba, megszokták már?

Maradtunk Lőrincen, ahol eddig is éltünk. Szerettünk volna megszabadulni a hitelünktől, ezért döntöttünk a korábbi ház eladása mellett, így az adósságot letudtuk, ami maradt, abból meg építkeztünk, átmenetileg pedig egy bérleményben húztuk meg magunkat. Nem volt könnyű időszak. Furcsa érzés volt sok-sok év után elhagyni az otthonunkat, de segített a tudat, hogy egy vadonatúj házban folytathatjuk az életünket. Szerettük az előzőt, picit vissza is sírjuk a környéket, talán barátságosabb volt. A feleségem néha még mondogatja, hogy kár volt eladni, de jó helyen vagyunk most is.

Hogy tudta a rengeteg fellépés mellett még az építkezést is felügyelni, a vele járó teendőket intézni?

Szerencsére egy megbízható haverom a segítségemre volt. Nem kellett semmin sem idegeskednem, zökkenőmentesen zajlott le az egész. Van olyan barátom, aki a sok rossz tapasztalat miatt azt mondta, soha többé nem építkeznik én ezt nem jelenteném ki ilyen határozottan. Ugyan hosszú távra tervezünk itt, de majd meglátjuk, mit hoz a jövő. Folyamatosan jár az agyunk, és mivel fiatalok vagyunk még, úgy gondoljuk, bárhogy dönthetünk a későbbiekben.

Milyen megélni, hogy Lali fia örökölte a tehetségét?

Nagyon jól tanul, most vizsgázott kitűnőre! A Bartók Béla Konzervatóriumba jár, és a suliban létrehoztak a vele egykorú fiúkkal egy zenekart. Nagyon szeretném, ha a jövőben néhány alkalommal eljönne velem a koncertjeimre. Ő is zenélni szeretne, minden vágya, hogy kövessen a pályám. A tehetsége megvan hozzá, de még nagyon fiatal, rengeteget kell gyakorolnia. Zongorázik, mint én, de most szeretne megtanulni dobolni. Egyelőre csak ismerkedik a hangszerrel, de komolyan tervez vele foglalkozni. Egy szülőnek boldogság látni, hogy a gyermeke jó valamiben. Pedig sosem erőltettük rá a zenélést, ő döntötte el, hogy ezzel akar foglalkozni. Most már egyre több sikerélmény éri, kezdi igazán élvezni, ami motiválja, de azt is tudja, hogy ez egy kemény szakma. 

Kikéri a véleményét Lali?

Biztatom, mert a kis barátaival elkezdtek dalokat is írni, és ha megkér, örömmel segítek majd neki, de jó kezekben van az iskolájában. Boldog lennék, ha Kökény Attila unokám nemcsak a nevem vinné, és egyszer három generáció állna a színpadon.

Május végén volt a dupla nagykoncertje, jó emléket hagyott?

Egy koncertet terveztünk, de az óriási érdeklődés miatt végül kettő lett belőle. Nagyon komoly előkészületek előzték meg, több hónapon át készültünk rá. Rengeteg munka volt benne, de olyan óriási élmény volt, amiből még mindig töltekezni tudok. Tíz emberrel énekeltem duettet, és olyan erőt kaptam a Jóistentől, hogy két óra kihagyással le tudtam tolni mindkét koncertet. Életem egyik legemlékezetes élménye volt! Biztos vagyok benne, hogy Isten jelenléte vitt előre, mert egy nap negyvenszer énekelni fizikailag sem könnyű. De úgy éreztem, még egy harmadikra is képes lettem volna azon a napon. A fiam a kis zenekarával két dallal is fellépett, nagyon büszke voltam rájuk.