Forrás: Czerkl Gábor
Hajdu Steve Angliában részt vett egy kóstoláson, és meglepetésére kapott egy diplomát. Mindezt azért, mert sikeresen teljesítette a feladatokat, és ezzel beitta magát a nemes italt kedvelők népes táborába. Mint mondta, az első pár pohárka után már nem számolta, hányféle gabonapálinka csúszott le a torkán.
– Aki túlélte ezt a próbát, annak oklevéllel hitelesítették a tehetségét – kezdte vidáman Steve.
– A fantasztikus italról egy régi barátom mondása jut eszembe, amely szerint a jó whisky olyan, mint az anyós temetése. Kívülről megkönnyezed, belülről viszont óriási örömöt szerez.
Az utóbbi időben azonban egyre kevesebb alkalom nyílik arra, hogy felkészüljön a következő vizsgájára, ami után talán doktori címet is adományoznának neki.
– Sajnos felgyorsult a világ, mi, színészek is rohanunk. Hiányzik az előadások utáni kvaterkázás a kollégákkal. Alig megy le a függöny, már spriccel is mindenki a dolgára. Nem veszik figyelembe, hogy a „whiskydoktori” címemhez nekem tanulnom kell – nevette el magát.
