Otthon kedvese rendezi Mikó Istvánt

Ha otthon nem is, de a színpadon megmondhatja Mikó István, mi hogy legyen. A Zsuzsi kisasszony című operettben a párja, Szabó Anikó játssza Szerafint, az operarajongó özvegyasszonyt, ő pedig postamestert, Pribicseyt, és rendezi is a darabot a Turay Ida Színházban.

– Nem sikerült elcsábítanom. Nem baj, hagyjuk meg másnak is a lehetőséget – utal Mikó István nevetve arra, hogy hiába bújt Rómeó bu­gyijába, nem kellett Szerafinnak. Majd arról beszél, hogy miért szereti a kö­zös munkát.

– Jó, hogy a pá­rom a darabban van, mert legalább együtt vagyunk ilyenkor is. Sokat dolgozunk együtt, vannak önálló produkcióink is, megszokott páros vagyunk évtizedek óta. Jól működünk együtt. Persze mi is szoktunk picit veszekedni, de empatikusak vagyunk, ezért ebből nincs gond. A sikerért, a másikért is dolgozunk, gondolkodunk, ha neki van igaza, ám legyen! Nem szégyen bevallani. 

Kíváncsiak voltunk, vajon otthon ki a „főnök”? Ki rendezi a családot? – Hát ki? Biztos, hogy nem én – vonta meg a vállát vidáman. – Anikó elég erős egyéniség, és én se vagyok könnyű. Mindenki veszekszik néha-néha, főleg amíg kiismerik a másikat. Toleránsnak kell lenni. De azért is maradtunk együtt, mert egymás gondolatait kitaláljuk. Ha egy kapcsolat ilyen, akkor mondják, hogy ő a másik felem. Tudja, hogy mikor nem szabad engem zavarni, és én is pontosan tudom, hogy mikor nem szabad őt. Amikor az ember a saját felkészülésével foglalkozik, akkor nem árt, ha tehermentesítjük.

– A civil pár egy csomó mindent nem ért meg, próbáltam azt is. Ha egyszerre vagyunk premier időszakban, az nehéz, de megoldjuk. Anikónak van egy isteni aranyos édesanyja, nyolcvanöt éves, a Móka. Már a neve is jó! Ilyenkor besegít, istenieket főz! Anikó is nagyon ügyes, én is, de otthon egyáltalán nem főzök. 

Szeret rendezni, de azt egyértelműen kijelenti, hogy játszani imád a legjobban. A héten tüntették ki, érdemes művész lett. – Boldog vagyok minden szempontból. Azt csinálom, amit szeretek, az a hobbim is. Jó társaságba tudok keveredni, nem csak itt, más színházakban is, mint például a Soproni Petőfi, ahol örökös tag lettem. Nyugdíjas művész vagyok, aki vállal kisebb-nagyobb alakításokat, mint egy nyugdíjas szabó!