Kern fél éjszaka nevettette Bereczkit

– ­Együtt játszottunk a Centrál Színházban, az Illatszertárban, amikor az előadás valamelyik szünetében András megkérdezte, lenne-e kedvem vele filmezni. Majd’ kiugrottam a bőrömből – meséli Bereczki Zoltán. –­ Nagyon boldog voltam, hiszen a filmezés eddig kimaradt az életemből. Egy banktisztviselőt játszom, kis szerepet, de a filmezést is meg kell tanulni. A forgatást na­gyon élveztem. Fantasztikus volt a stáb, az, hogy Kern in­struált, Ragályi Elemér filmezett, már magában egy kész csoda.

Szerettük volna, ha Zoli elpletykál néhány jópofa sztorit, ami filmkészítés közben esett meg, de csalódnunk kellett.

– A forgatáson nem vicceskedtünk – mondta, de azért előrukkolt egy Kern-történettel.

– Életem egyik legkalandosabb sztoriját vele éltem át. Együtt léptünk fel vidéken, és hazafelé jövet véletlenül dízelt tankoltam a benzines kocsiba. Előadás után történt, fáradt voltam, nem tudom. Tankolás után elindultunk, még akkor sem jöttem rá, hogy elrontottam valamit. Csak amikor egy kilométer után leállt a kocsi. Órákig vesztegeltünk az út szélén éjszaka.

Zoli kínosan érezte magát a baki miatt, de nem volt ideje kétségbeesni.

– András végig olyan poénokkal szórakoztatott, hogy patakokban folyt a könnyem a nevetéstől. Felhívtuk a családunkat és telefonos közvetítést adtunk, így ők is végigröhögték velünk az utat. Hajnalban azt mondtam, bármi is történt, megérte. Annyit nevettem Andrással, hogy azért az estéért akár újra vállalnám.
Zoli gyerekkora óta rajong Kernért, azt beszélik, az összes kabarétréfáját kívülről fújja.

– Éjjel-nappal hallgattam a kabaréit, persze hogy kívülről tudom – erősítette meg büszkén. – Sőt anyukám a családi ünnepeken rendszeresen kérte, hogy adjam elő azokat. A mai napig álmomból felkeltve is tudom az NDK turmixgépet.